Azt mondják, hogy mostanában az álláskeresés egyik fontos színtere a linkedin szakmai közösségi portál. Én magam is sokáig tartózkodtam tőle, de pár hónapja regisztráltam, mivel többen mondták, hogy itt csak úgy záporoznak az ajánlatok és a lehetőségek. Muszáj volt tehát megpróbálom. De én magam azóta sem vagyok profi felhasználó. Nemrég tudtam beszélgetni valakivel aki egy fejvadászcég online dolgait csinálja (kár, hogy más területen, mint amihez én értek), neki a linkedin munkaeszköz és mondott pár dolgot, ami hasznos lehet. Ezek jó információk lehetnek Nektek is, így megosztom Veletek, amit mondott. Igyekszem minden visszaadni, de nem garantálom, hogy sikerül.

• Kulcsszavak! Fontos, hogy a profilodon megjelenjenek azok a kulcsszavak, amelyekre rákeresve szeretnéd, hogy megtaláljanak. Erre leginkább a rövid bemutatkozás lehet alkalmas, de persze sok helyen el lehet helyezni őket.
• Alaposan tüntesd fel az iskoláidat és a munkatapasztalataidat! Ez segítheti a fejvadász abban, hogy eldöntse érdemes-e veled tovább foglalkozni. Minél részletesebb annál jobb, mert lehet, hogy valami olyan miatt keresnek meg, amire nem is gondolnál.
• Fotó! Kell egy jó fotó. Erről épp a napokban találtam egy jó összefoglalót. Ehhez nem kell stúdió, egy egyszeű okostelefonnal is lehet kiváló profilképet készíteni.
• Legyél aktív! Adj hozzá ismerőseidhez skilleket, és akkor ők is adnak Neked. 
• Kövess olyan témákat, csoportokat, ami érdekel! Ha még aktívan részt is veszel bennük az külön jó, de kinek van minderre ideje?
• Kövesd a fejvadászok csoportját. Azt mondta a szakértő, hogy a fejvadászok a saját csoportjukon belül ingyenesen kereshetnek, de a teljes keresésért fizetniük kell. Tehát ha több fejvadász céget követsz, akkor nagyobb eséllyel találnak meg.
• Hasonló okokból kifolyólag jelölj ismerősnek fejvadászokat. Nem vicc, én is jelöltem többet idegenként, és visszaigazoltak.
• Legyen minél több ismerősöd! A hálózatok tudományának egyik alapja, hogy minél több kapcsolatod van, annál könnyebben találnak meg. Azt látom, hogy sokszor olyanok is bejelölnek, akikkel egy nemzetközi meetingen együtt kávéztunk. Szóval ezt más is lazán kezeli.
• Minél több infó! Akár önkéntes, nonprofit dolgok is (sportegyesület, művészeti tevékenység, civil szervezetek) szerepeljenek a profilodon a fentieknek megfelelően.
• Ha szerepel a profilodon ajánlás mástól az nagyon jó! Ezt talán úgy tudod elősegíteni, ha te is írsz másoknak ajánlást.
• Legyen olyan a profilod, amit beadnál egy állásra jelentkezéshez CV-ként.

 Azt hiszem ezek voltak a fő üzenetek. De ha bárki kiegészítené, akkor bátran! Szívesen frissítetem, kiegészítem a posztot.

Ha észrevételetek van, akkor akár itt kommentben, akár az ujallastakarok.blog@gmail.com címen elértek.

Néhány hónappal ezelőtt szembejött egy álláshirdetés, ami elég érdekesnek hangzott. Egy szakmai facebook csoportban posztolták. Az állás izgalmasan hangzott, és klasszikusan az az állás volt, amihez nagyon kevesen értenek, tehát vagy az egyik fele van meg, vagy a másik és úgyis tanulni kell az egyik/másik oldalt. Nekem az a fele van meg, ami a ritkább, és mivel nagyon érdekesnek ígérkezett el is küldtem egy cv-t. Sok reményt nem fűztem hozzá, de egy próbát megért. Én lepődtem meg a legjobban, amikor másnap már fel is hívtak telefonon, hogy egyeztessünk állásinterjúra időpontot. 

A cég egy itthon kevésbé, nemzetközi szinten elég jól ismert szoftverfejlesztő vállalat. Elég speciális szoftverekkel foglalkoznak, szerintem a cég nevét sokan nem is ismerik, csak a termékeiket. 

Már odatalálni sem volt könnyű, mert egy nagy irodaházban vannak, de a címen megadott főbejáraton a portás recepciós nem ismerte a céget. Azt mondta próbáljam meg a hátulsó bejáratról, ott van másik recepció. Ott már ismerték őket. Felmentem a megfelelő emeletre, ahol a céghez belépve egyből közölte velem a cég recepciósa, hogy le kell venni a cipőmet. A teljes iroda padlószőnyeggel volt burkolva, és elmondása szerint mindenkivel levetetik a cipőt. És tényleg, jöttek-mentek kollégák és szorgalmasan vették le/fel a cipőjüket. Mondjuk elképzelem, ahogy megérkezik mondjuk látogatásra egy partnercég vezérigazgatója, vajon vele is levetetik?

No de ezen lépjünk túl. Megérkezett a HR-es nő és egy fickó (aki mint később kiderült már előre lecheckolt a linkedin-en), és betessékeltek egy tárgyalóba. Elkezdtünk beszélgetni, de valahogy az első pillanattól az volt az érzésem, hogy egyáltalán nem érdekli őket, amit mondok. Kérdezgettek, mert ha már ott voltam, akkor mégis... Mondtam pár dolgot, ami érdekes volt nekik, ezen továbbmentek, de itt is gyorsan elvesztették az érdeklődésüket. Nem is értettem, minek hívtak be, ha nem érdeklem őket? Az egész interjú szerintem nem tartott 20 percnél tovább...

Nem meglepő módon nem hívtak következő körre...

Ha van történeted a munkaerőpiacról, küldd az ujallastakarok.blog@gmail.com címre!

A napokban írtam a jó CV-ről. Most ehhez kapcsolódva ennek az egyoldalas változatáról egy rövid élmény. 

A múltkor egy ismerős megkeresett, hogy a cégüknél keresnek embert és én eléggé megfelelnék az elvárásoknak. Mondtam neki, hogy köszönöm, hogy rám gondolt, küldenénk egy CV-t. Mondta, hogy ne CV-t küldjek, hanem küld egy mintát, úgynevezett one page profile, és olyat csináljak. Azt mondta a nagyfőnök ezt jó pár éve vezette be, nem akarnak hosszú CV-ket olvasni, a lényegre van szükségük, a többi úgyis kiderült.

Átküldte a mintát, és nagyon rugalmas a dolog. Persze jó pár dolog meg volt előre határozva, pl iskolai végzettségek, előző munkahelyek, de volt benne olyan szabadon feltölthető rész is, amit én dönthettem el, hogy projekttapasztalatokat, személyes erősségeket, nemzetközi tapasztalatokat, tudomisén mi mindent írhattam oda. Nagyon megtetszett a forma. Nem fogom ide példaként kitenni, de majd alkotok valami hasonlót, amivel meg tudom mutatni hogyan is néz ez ki.

De a lényeg, hogy rákényszerített arra, hogy emeljem ki a lényeget. Emeljem ki, mért én vagyok a legalkalmasabb erre a pozícióra. Ez az átgondolás sokat segített abban, hogy ezentúl a CV-met is hogyan kell sokkal inkább lényegre törőre szerkesztenem. Gondoljátok Ti is végig, hogy ha egy oldalba kellene beleférni, mi mindent írnál bele?

Eddig úgy tűnik működik. Behívtak az interjúra, jövő héten megyek, és meglepő módon egy egész magas beosztású vezetőhöz (nem ahhoz akinek az egységébe keresik az embert, hanem ő főnökéhez). Kíváncsian várom! 

Korábban már szedtem össze hasonlóan 12 tanácsot állásinterjúhoz kapcsolódóan, ezeket itt és itt találod. Most az álláskeresés egyik legfontosabb eszközével az önéletrajzzal foglalkozom. A korrektség kedvéért el kell mondanom, hogy nekem csak mint jelentkező vannak tapasztalataim, tehát a visszajelzések alapján tudok javaslatokat mondani, illetve amit gyakorlott HR-esek elmondtak nekem. Ez nyilván nem azonos azzal, amit egy profi HR-es mondana, ilyeneket és konkrét mintákat a jobangel blogon találhatsz.

1. A CV-n legyen rajta az elérhetőséged. Tudom banálisnak tűnik, de nem mindig az. Amikor foglalkoznak az anyagoddal a CV külön válik mondjuk az e-mailben küldött kísérőlevéltől, így fontos, hogy szerepeljen rajta az elérhetőséged, mert nem tudnak majd elérni.
2. Minél tömörebb annál jobb. Gondold csak végig, amikor beérkezik sok CV, vajon végig fogják-e olvasni a 4-5 oldalas CV-det? Egy gyakorló HR-es ismerősöm azt mondja a jó önéletrajz egy oldal. Ott el kell férjen a lényeg. Ha érdekled őket, úgyis behívnak és elmondhatod hosszabban.
3. A lényeg szerepeljen az első oldalon! Ha kiválóan beszélsz valamilyen nyelvet, vagy tudsz programozni, vagy bármi ami úgy gondolod, hogy komoly érték a munkaerőpiacon vagy az adott álláshoz akkor tedd az első oldalra! Véleményem szerint az első oldal alapján döntik el, hogy tovább olvassák-e, és ha a lényeg a végén van, akkor kár lenne ezért kiesni.
4. Az eddigi munkatapasztalataidnál ne csak a pozíció megnevezését írd, hanem azt is, hogy mit csináltál, mi volt a dolgod, sőt leginkább milyen eredményeket értél el! Hasonlóan projektek esetében is, ne csak azt írd, hogy miben vettél részt, hanem azt is, hogy konkrétan mi volt a dolgod, milyen eredményt értél el (pl. részt vettem szoftverfejlesztésben? Aki a kávét főzi a csapatnak az is részt vesz, nem?)
5. Ha bármilyen nemzetközi tapasztalatod van (Erasmus ösztöndíj, nemzetközi projekt, nemzetközi együttműködés, közös munka külföldiekkel stb), mindenképpen emeld ki. Ez jól alátámasztja pl. a nyelvtudást, de azt is, hogy jól tudsz más kultúrákkal együttműködni.
6. Legyen gondozott és naprakész linkedin profilod, és arra is figyelj mi látható publikusan a facebook oldaladon! Hidd el, megnézik!
7. Ha egy szervezeten belül több pozíciót is betöltöttél akkor érdemes azokat is megjeleníteni, mert látszik belőle az előrelépés, vagy hogy merre találták meg a helyed. Ez fontos információ lehet!
8. Ha van olyan tudásod, erősséged, amiben jó vagy, de nincs róla papírod, bátran írd bele! Életünk során sokmindent tanulunk, nemcsak iskolában, hanem más munkahelyeken, vagy akár otthon (lásd gyermekes szülők szervezési tapasztalatai :-) ). Én például elvégeztem pár online kurzust, amelyek nagyon hasznosak voltak, de nincs róla papír. Viszont a tudás értékes!
9. Munkahelyen kívül tapasztalatok is érdekesek lehetnek: önkéntes munka, sportegyesület vagy a családi vállalkozásban végzett munka bármi. Én hobbiból részt vettem egy szoftver fordításában, és ez is érdekes tapasztalat.
10. Hobbi! Véleményem szerint a hobbi kulcsfontosságú! Mit csinálsz akkor amikor nincs kötöttség! Ha itt van valami érdekesség, akkor különösen, jó beszédtéma lehet az interjún, ami neked jó, mert nyilván szeretsz róla beszélni.
11. Nem kell szégyellni ha valamiért kiestél a szakmából és pár hónapig évig mást csináltál. Sokan próbálják ezt kreatívan megoldani, de szerintem az is érdekes lehet, hogy gyeden voltál.
12. A CV megjelenése legyen egyedi! Akár más betűtípus, akár valami ügyes trükk. Ez kiemelhető a sok 12p times new roman tömegből.

Számos helyen olvashatsz más jótanácsokat, nem is állítom, hogy én tudom a tutit. Az én tapasztalataim alapján ezek szoktak működni.

Az most következő írás egy vendégposzt, tehát nem saját írás. A szerző kérte, hogy ne jelenjen meg a neve, ennek természetesen eleget is teszek. Olvassátok, sok-sok tanulságos dolgot tartalmaz! Ha van hasonló történeted, írásod, küldd az ujallastakarok.blog@gmail.com címre!

Első körben rögzíteni kell, hogy ugyan úgy, ahogyan a dolgozó előzetesen válogat, hogy egyáltalán hova adja be a jelentkezését, mert sokféle cég van, úgy a dogozók között is sok a különbség. Felvételiző szempontjából azért megmagyarázhatatlan sok jelenség, amit interjú alatt tapasztal, mert ő magából indul ki, a felvételiztető pedig a lehetséges felhozatalból. Persze ezzel nagy újságot nem mondtam, de egészen más ezt tudni, mint logikus összefüggést, és megtapasztalni, mint gyakorlatot. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi lecsúszott diplomás, és tanulatlan jó képességű ember keres munkát lapátos dolgozóként.

Én csak kétkezi dolgozók válogatásáról tudok beszélni, ami sok tekintetben eltér a vezető posztokra, vagy kvalifikációt igénylő beosztásokra való alkalmazott keresésétől.

- Minél képzetlenebb valaki, általában annál okosabbnak képzeli magát. Vannak ugyan értelmes melósok, de nem abból van több.

- Nem szabad feltételezésekből kiindulni, mert az katasztrófa. Ha egy sötét jelentkezőt szofisztikáltan szólítasz meg, akkor gúnyolódásnak veszi, fordítva pedig lekezelésnek. Legjobb egy-két lényegtelen kérdés, mert a válaszban benne lesz a stílus, az meg már maga az ember.

- A jelentkező vagy dolgozni akar, vagy lopni/lógni. Van azonban egy köztes állapot is, amit úgy lehetne leírni, hogy buta, de szorgalmas. Nem sok ilyenre van szükség, hacsak nem akar az ember egész nap a testi épségére vigyázni, de az ilyenek fején szeget lehet egyengetni. Ritkán becsülik meg őket, ezért kiteszik a lelküket ha lehetőséget kapnak. Jók a tapasztalataim.

- Praktikus lazának, jókedvűnek mutatkozni. Ha a dolgozó nem érzi magát kivégzőosztag előtt, akkor többet beszél, jobban meg lehet ismerni, és hát épp ez a cél. Neki persze - mint a posztodban írtad - az lenne az érdeke, hogy minél kevesebbet beszéljen, de ő ugye az asztal másik oldalán helyezkedik el.

- Praktikus az asztal is. Egy ember felsőtesttartásából úgy is látszik, hogy hogyan ül. Ha úgy tudja, hogy nem látszik, hogy éppen kinyújtott lábbal terpeszkedik, vagy magaalá húzott lábakkal feszeng, akkor a számára kényelmesebb pózt választja, ami a helyzet ismeretében sokat elárul a személyiségéről.

- Vannak „furfangos” felvételizők. Ők a „nagyon okos” kategóriába tartoznak. Szerencsére csak a kocsmakategóriás versenyzők között kimagaslóak. Ha azt akarjuk tudni, hogy hol lakik, akkor azt kell kérdezni, hogy mikor indul a busza. Ha az a kérdés, hogy hol dolgozott eddig, akkor azt úgy kell feltenni, hogy ismeri-e az előző munkahelyéről a Petykát, vagy akárkit, csak ragadványnév név legyen. Utána fel kell tenni egy egyértelmű kérdést, amire amúgy tudjuk a választ, és kiderül, hogy szereti-e takargatni a dolgait, vagy őszintén beszél.

- Fontos a dolgozó megjelenése. Itt most nem az öltözékére gondolok, mert az csak máz. Az arckifejezése a lényeg. A rendszeres érzelmek beleégnek az arcvonásokba. Mire valaki eléri a 30-at, már minden uralkodó érzése és gondolatköre kiolvasható az arcvonásaiból. Gondolom ezzel sem mondtam semmi újat, legfeljebb nem tulajdonítottál neki nagy jelentőséget.

- Ez ugyan a melósok válogatásánál nem játszik szerepet, és általában tagadják is, de mivel van főállásom, ahol vannak beosztottjaim, akiket ugyan általában nem én válogatok, azért mégiscsak megemlítem. Az írásminta sokmindent elárul. Persze most nem feltétlenül a grafológia egyébként vitatott tudományára gondolok, bár vannak jártas HR-esek, hanem egy alapszintű vizsgálatra. Amikor azt kérik, hogy a beadott anyagodat csak úgy kézzel egészítsd ki egy sorral, mert kell akárhova, akkor írásmintát vesznek tőled. Látható, hogy mennyire vagy feszült, és ahhoz képest mennyire tudsz uralkodni magadon. Az írásminta megmondja. A rendezettsége, az azonos betűk egymáshoz képesti hasonlósága, a szavak közötti távolság, az iskolai írásképhez képesti módosulás mértéke, stb. Nem kell jellemrajzot felállítani, de aki ura az élete eseményeinek, annak nem kuszálódik össze az írása, mert éppen feszült, legfeljebb általánosan változik. Az idegbetegek írásából lesz ilyenkor rendezetlen kaparás. Még valami. Nem az a lényeg, hogy el lehet-e olvasni, hanem hogy hogyan néz ki.

- Felvétel utánra egy tapasztalat. Ha a munkába állást követően az első két hétben van vele bármi, általa befolyásolható (nem családi probléma, vagy váratlan káresemény) probléma, azonnal ki kell rúgni. Ha nincs ráhatása a vele kapcsolatos problémára, akkor meg kell oldani. Nem mindegy, hogy a cégedről az a hír járja a munkavállalók világában, hogy egy kretén pióca vagy, vagy inkább az, hogy amíg a dolgozó tudja a helyét és a dolgát, addig a főnök tűzbe megy érte. Ez amúgy vonatkozhat az egyszerű munkahelyi vezetőkre is, mert azok sem tudják.
Ez egyébként komoly társadalomszervező jelenség. Ha bunkó vagy a melóssal, és nem veszed emberszámba, akkor összezárnak ellened. Ha emberséges vagy, de szigorú, akkor a dolgozók maguk közül zárják ki azt, aki nem hajlandó rendesen húzni. Persze az sem baj, ha a prémiumod mellett gondolsz a dolgozód családjának Karácsonyára, vagy fűtésszámlájára is.

Egyelőre ennyit tudtam összeszedni. Ez amúgy egy nagyon összetett tevékenység. Nem szabadna félvállról venni, vagy hülye szabályokat alkotni, azután mögéjük bújni. Sok értékes munkaerő van képzetlenül az utcán, míg mások a papírjukkal együtt is jobb lenne ha elkerülnék a tevékenységi területüket. Ezeknek a kiválogatása komoly tapasztalatot, szociológiai ismereteket, meg tudom is én még milyen képességeket igényel. Szóval a személyzetisek jelentős része alkalmatlanabb a munkakörére, mint azok, akiket felvételiztet.

Már írtam arról, miért nem szeretem a jelenlegi munkahelyemet és arról, hogy miért szeretnék új helyen, új dolgokkal foglalkozni.  Mint a blogomon is olvasható, nehéz dolog az állásváltás. Sokszor azonban megkapom azt, hogy miért nem foglalkozom azzal, amit igazán szeretek, és akkor nem lenne ilyen problémám. Ez azonban egy összetett probléma. 

Alapvetően érdekel, és szeretem azt, ami a szakmám, hiszen ezért választottam. Az egy másik kérdés, hogy a jelenlegi munkahelyemen kicsit belefásultam, de amit tudok azt elég sok helyen tudnám jól kamatoztatni. Az egy másik kérdés, hogy nem nagyon kellek máshova... Szóval ha kicsit mozgalmasabb lenne az élet, kicsit nagyobb szerencsém lenne a munkaerőpiacon, akkor ezzel nem is lenne gond, simán meg tudnám csinálni, hogy 3-5-7 évente váltok és akkor mindig megvan a motiváció, mindig megvan az újdonság varázsa, mind szakmailag, mind szervezeti szempontból. De ez sajnos nincs így. Néha eljátszom a gondolattal, hogy lehet, hagyni kellene ezt az egészet és valami egész mással foglalkozni, ami tényleg igazán érdekel, ami a hobbim... 

Vannak erre kiváló példák, ismert emberek között is, meg ha körülnézünk a saját ismeretségi körünkben is. Én ismerek olyan meglehetősen jól fizetett banki szakembert, aki megcsömörlött és elment lakberendezőnek. Azóta imádja és boldog, igaz nem keres annyit, de azt csinálja amivel igazán meg tudja magán valósítani. Ismerek olyan orvost, aki éttermet nyitott, és azzal boldog, pedig előtte sok-sok évig praktizált és szintén szerette. Ehhez persze kell egy stabil háttér, illetve az a vakmerőség, vagányság, ami nem biztos, hogy bennem megvan.

Két olyan dolog van, amivel nagyon szeretnék foglalkozni. Igazából egy a másodikban azért nem vagyok biztos. Ez pedig az autók. Imádom az autókat, Aki ismer tudja, róla, hogy élek-halok az autókért. Legszívesebben azzal tölteném a napjaimat, hogy veterán autókat újítok fel. Ezt jelenleg két dolog miatt nem tudom megtenni, bár mindkettő változhat még a jövőben. Nem értek igazán hozzá (alapvetően elméleti szinten tudok sok mindent az autókról, de ez egy gyakorlati tudomány), másrészt pedig nincs meg hozzá a tőke háttér. Az egyik, hogy ez alsó hangon sok-sok millióval kezdődik, de azt sem látom, hogyan élnék meg ebből. Komolyan morfondírozok azon, hogy el kellene kezdeni kicsiben és hátha. Venni egy öreg autót szép lassan felújítani és meglátom mi lesz vele. Ha mást nem, legalább jól szórakoztam vele. 

A másik még inkább álom kategória. Szeretnék egy kis panziót vezetni valahol a Balaton-felvidéken. Ehhez még kevésbé értek, továbbá tudom, hogy a vendéglátásban nincs megállás, amit nem biztos, hogy szeretnék. Szóval ez maradjon meg csak álomnak.

Ki merne belevágni abba, amit igazán szeret? Ha tudtok ilyen történetet osszuk meg, hátha bátorítólag hat ez másokra is!

Elkezdtem írni egy posztot arról, hogy mire érdemes figyelni az önéletrajz írásakor, erre szembejött ez a cikk. Én kicsit máshogy közelíteném meg a dolgot, amit meg is fogok írni, de most akkor kicsit későbbre halasztom.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy lehet szabadúszóként kellene boldogulni. Több ismerősöm csinálja ezt, és az én szakmám elég jól lehetővé is tudja tenni ezt a fajta munkavégzést. Van tehát reális választási lehetőségem, rendszeresen meg is keresnek projektekkel, amit mivel állásban vagyok nem tudok elvállalni, de ha ezt a fajta szabad létét választanám, akkor mehetne. Sőt most ígéretet is kaptam az egyik cégtől, hogy ők az elkövetkezendő egy-másfél évben el tudnak látni projektekkel, ha ezt választom.

Mégsem akarok/merek belevágni. Egyrészt én olyan ember vagyok, aki nehezen viseli a bizonytalanságot, ami bizony ebben az életformában vastagon benne van. Van amikor annyi a munka, hogy belefulladok, és van amikor meg hónapokig nincs semmi. Én kiszámíthatóságra vágyom, még akkor is, ha így összességében talán többet, vagy jelentősen többet kereshetnék. Lehet, hogy csak át kellene állítani az agyamat, lehet, hogy ez személyiség kérdése, nem tudom.

Van azonban egy másik dolog is. A szakmámnak van az a része, amivel lehet így dolgozni. No pont ez az a része, ami nem annyira szeretek csinálni. Lehet, hogy hogy ha olyan dolog lenne, amit szeretek, akkor könnyebben lépnék...

Van több ismerősöm aki így él és dolgozik. Jól tűrik a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot, és azt hogy sokszor hónapokig nem fizetik ki őket a megrendelők. Arról nem is beszélve, hogy ezek az emberek sokszor sokadik alvállalkozók, akik ténylegesen megcsinálják a munkát, de csak töredékét kapják meg a munkára leszerződött összegnek. 

Évek óta izgat a gondolat, hogy csinálni kellene egy saját vállalkozást, de ott is ez a probléma merül fel. Ennél már csak az a nagyobb gond, hogy nem is tudom mire kellene vállalkozni.

Én szívesen vállalom az alkalmazotti létből adódó kötöttséget és biztonságot,cserébe a kiszámíthatóságért. Az persze egy másik kérdés, hogy az ember a normál munkája mellett mennyire tud esetleg ilyen mellékeseket vállalni. Én mostanában nem nagyon, mert egyrészt kevés rá az időm, másrészt olyan munkákkal keresnek meg, ami legalább félállásnyi időt igényel. Most azonban kaptam egy olyan ajánlatot, ahol komoly megfontolom ezt a félállás + szabadúszás dolgot. Ez egy kényelmes kombináció lehet.  

Jó fél évvel ezelőtt jelentkeztem egy értékesítői/területi képviselői álláshirdetésre. Bár nem értek, sem az értékesítéshez, sem ahhoz a témához, amit képviselni kell, de nagyon érdekelt a dolog. A termék/szolgáltatás különösen érdekel, és szerettem volna magam kipróbálni ilyen pozícióban is. Tehát a szakmai tudás nem volt meg, de az ágazatban elég komoly tapasztalatom van, és jó a kapcsolatrendszerem. Ez B2B értékesítés, teát az adott szervezetek vezetőinek kell eladni/terméktámogatni.

Megírtam hát egy jó motivációs levelet, és én voltam a legjobban meglepődve, amikor 2-3 napra rá fel is hívtak és behívtak állásinterjúra. Meglepően jól sikerült a beszélgetés. Az adott terület vezetője és egy HR-es volt jelen, mindketten nők. Elmondták, hogy látják nincs tapasztalatom ezen a területen, de a kapcsolataim értékesek lehetnek és tetszik nekik a hozzáállásom. Az értékesítési tapasztalat hiánya nem probléma, mert úgyis mindenki értékesítési tréninggel kezd náluk.

Tényleg nagyon érdekel a dolog, és elmondtam milyen kapcsolataim vannak. Szerintem a főnökasszonynak mint pasi is bejöttem, de ezt ugye sosem fogom megtudni :-) . Láttam, nem hiszik el, és kértek referenciaszemélyeket.  Ők lepődtek meg a legjobban, amikor mondtam nekik két olyan nevet, amire nem számítottak... Mindkét személlyel van olyan jó kapcsolatom, hogy megadhattam őket, de utólag engedélyt kértem tőlük és mondták, hogy persze, semmi gond.

Pár napon belül jött a telefon, hogy várnak második körre. Az időpont azonos volt, tehát azonos nap, azonos időpontjára mentem a következő héten. Meglepő volt, hogy ugyanaz a két személy vett részt a beszélgetésen. Kaptam egy elég aljas próbafeladatot: kezembe nyomtak egy könyvet, hogy adjam el nekik. El is kezdtünk játszani, talán nem is ment jól. Egy dolog maradt ki: az értékesítő legfontosabb feladat a háttértudás, ami az adott termékről, a piacról és a másik fél igényeiről, elvárásairól szól, sőt egyáltalán arról, hogy mi mindenre tudja használni az adott terméket. Ezt nem mondták el, azt mondták rögtönözzek. Rögtönöztem, de kiderült, hogy ez csak félig volt így, mert ők pontosan megfogalmazták, mi az elvárásuk a termékkel és mire tudnák használni, de ezt nem mondták el nekem. Egy valódi értékesítési folyamatban ezt általában tudjuk, sőt amit ők mondtak (a végén elmondták, és rá kellett volna jönnöm) nem is volt életszerű, nekem mégis ki kellett volna találnom... Nem éreztem korrektnek a dolog, de legalább kiderült, hogy nemcsak mondtam, hanem tényleg nem értek az értékesítéshez. 

Természetesen nem mehettem tovább következő körre, de erről kb. két hónap múlva kaptam egy telefonhívást. Mondjuk legalább visszajeleztek. Csak azt nem értem, miért nyomták a szöveget, hogy nem gond, ha nem értek hozzá, mert úgyis mindenkit tréningeznek...

Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!

Csak egy gyors jelzés, hogy lesznek új posztok továbbra is, kettő készülőben is van, csak most kicsit havazás van, meg az elmúlt időben sokat is voltam külföldön, de rövidesen utolérem magam.