Néhány hónappal ezelőtt szembejött egy álláshirdetés, ami elég érdekesnek hangzott. Egy szakmai facebook csoportban posztolták. Az állás izgalmasan hangzott, és klasszikusan az az állás volt, amihez nagyon kevesen értenek, tehát vagy az egyik fele van meg, vagy a másik és úgyis tanulni kell az egyik/másik oldalt. Nekem az a fele van meg, ami a ritkább, és mivel nagyon érdekesnek ígérkezett el is küldtem egy cv-t. Sok reményt nem fűztem hozzá, de egy próbát megért. Én lepődtem meg a legjobban, amikor másnap már fel is hívtak telefonon, hogy egyeztessünk állásinterjúra időpontot. 

A cég egy itthon kevésbé, nemzetközi szinten elég jól ismert szoftverfejlesztő vállalat. Elég speciális szoftverekkel foglalkoznak, szerintem a cég nevét sokan nem is ismerik, csak a termékeiket. 

Már odatalálni sem volt könnyű, mert egy nagy irodaházban vannak, de a címen megadott főbejáraton a portás recepciós nem ismerte a céget. Azt mondta próbáljam meg a hátulsó bejáratról, ott van másik recepció. Ott már ismerték őket. Felmentem a megfelelő emeletre, ahol a céghez belépve egyből közölte velem a cég recepciósa, hogy le kell venni a cipőmet. A teljes iroda padlószőnyeggel volt burkolva, és elmondása szerint mindenkivel levetetik a cipőt. És tényleg, jöttek-mentek kollégák és szorgalmasan vették le/fel a cipőjüket. Mondjuk elképzelem, ahogy megérkezik mondjuk látogatásra egy partnercég vezérigazgatója, vajon vele is levetetik?

No de ezen lépjünk túl. Megérkezett a HR-es nő és egy fickó (aki mint később kiderült már előre lecheckolt a linkedin-en), és betessékeltek egy tárgyalóba. Elkezdtünk beszélgetni, de valahogy az első pillanattól az volt az érzésem, hogy egyáltalán nem érdekli őket, amit mondok. Kérdezgettek, mert ha már ott voltam, akkor mégis... Mondtam pár dolgot, ami érdekes volt nekik, ezen továbbmentek, de itt is gyorsan elvesztették az érdeklődésüket. Nem is értettem, minek hívtak be, ha nem érdeklem őket? Az egész interjú szerintem nem tartott 20 percnél tovább...

Nem meglepő módon nem hívtak következő körre...

Ha van történeted a munkaerőpiacról, küldd az ujallastakarok.blog@gmail.com címre!