Sokan azt gondolják, hogy munkaügyben külföldre járni jó dolog. Van amikor valóban az, főleg, ha még kezdő az ember, és van kedve világot látni és utazni. Ha valaki elég sokat utazik, akkor egy idő után közömbös lesz, majd szükséges rossznak tekinti, végül pedig utálja, különösen ha családja van. Én már ez utóbbi csoportba tartozom. Most pedig különösen dühös vagyok, mert több nap külföldi tartózkodás után sietnék haza a családomhoz, de egy külföldi reptéren, ahol átszállnék, törölték a Budapesti járatot... Nem kicsit vagyok dühös, de inkább sírni lenne kedvem... Napok óta nem láttam a családomat, és annyi ötletem lett volna ma estére. De mire majd valamikor az éjszaka közepén hazakeveredek, addigra már a gyerek biztosan aludni fog, és valószínűleg a feleségem is.

Ennek kapcsán gondoltam -- úgysem nagyon tudok most mást csinálni -- összeszedem a gondolataimat a külföldi utazásokkal kapcsolatban. Ha a munkád során külföldre utazol, mindenki irigyel és utál. Leginkább azok a kollégáid, akiknek nem jut külföldi utazás. Ő azt gondolják, hogy az ember nyaralni megy, és szórakozni.

Pedig erről leginkább nincs szó. Általában úgy néz ki, hogy hajnalban kell kelni, kirohanni még hajnalban a reptérre (rosszabb esetben előző este), reptérről be a tárgyalóterembe, ott nyomod egész nap, eheted a vacak szendvicsebédet, majd a program végén rohanás ki a reptérre, majd valamikor éjszaka hazaesel. Erre pedig alaphangon kétszer annyi időd ment el, mint a normál munkaidőd. Rosszabb esetben ott alszol 1 vagy 2 éjszakát, mindenféle idegen hotelekben, idegen ágyakban. Mindezen idő alatt, végig jól kell viselkedni, nem lehet elengedni magad, mert a külföldi partner felé a legjobb arcodat kell mutatni. Továbbá nyilván nem magyarul megy a társalgás, tehát van egy extra fárasztó tényező is a dologban (engem végtelenül fáraszt, folyamatos extra odafigyelést igényel). Természetesen szakmailag is mindig képben kell lenni, megvan mire van felhatalmazásod, és mire nem, illetve be kell számolni a főnöködnek és a munkatársaidnak.

Ezen felül sokszor még a külföldi partner kötelességének érzi, hogy elvigyem vacsorázni, tehát az estéd sem szabad, akkor sem csinálhatod, amit szeretnél. Ha konferenciára megy az ember (ez a ritkább, 3-4 évente 1 ilyen van), akkor kicsit lazább a dolog, de a nagy része itt is igaz. 

Eleinte, különösen amikor még az embernek nincs családja, valóban jópofa dolog. Ilyenkor meg lehet tenni, hogy az ember ráhúz 1-1 napot, és kicsit van ideje körülnézni, várost nézni. De amikor már családod van, akkor a legtöbb időt otthon akarod tölteni. Én már így is igyekszem minimumra szorítani a külföldi utak számát, de nem mindent tudok megúszni.

Persze ha érdekes és izgalmas, és minden flottul megy, nem törölnek járatot stb., akkor még akár jó is lehet... De én már talán írtam, hogy kicsit unom azt, amit csinálok, és ez igaz ezekre az utakra is. Nagyrészt azonos emberekkel beszélgetek, azonos témákról, évek óta.

Hangsúlyozom, most a düh és a szomorúság beszél belőlem, mert elég sok órát kell eltöltenem egy idegen város repterén, pedig inkább mennék már haza...