Most, hogy a blog újraéled, úgy gondoltam adok egy rövid áttekintést arról, mi minden történt, illetve nem történt velem. Ehhez adok egy kis hátteret, hogy értsétek miről is van szó. 

Szóval a munkahelyemen két főnököm van/volt. Van A főnök, aki felvett engem, nagyon viszonyban vagyunk, mindig támogat, korrektül meg lehet vele dolgokat beszélni, és nem sajnálja az embertől a fejlődési lehetőséget, és nagyvonalú. Elég nehezen mennek át nála dolgok, és ha meg is ígér valamit, akkor abból sokára lesz valami.  Szóval  vannak vele azért gondok, de alapvetően egy korrekt, jóindulatú főnökről beszélhetünk. 

Aztán ott van B főnök, aki amúgy sem egy korrekt figura. Alapvetően sosem néz az ember szemébe. tipikusan a felfelé nyal, lefelé tapos figura. Inkorrekt, a saját embereit elvtelenül nyomja a többivel szemben. Ezen felül rendkívül körülmények és kicsinyes. B főnök, A főnök helyettese, és ők úgy tűnik alapvetően jóban is vannak, de azért időnként vannak látványos egyet nem értések, de A főnök azért láthatóan megbízok B főnökben, fordítva már nem vagyok ennyire biztos benne.  

Alapvetően láthatjátok, hogy én A főnök embere voltam, vagyok. Ezzel alapvetően nincs is probléma, ha A főnök a tényleges főnök. Történt azonban pár éve, hogy A főnök kapott egy komolyabb, több éves nemzetközi lehetőséget, amivel élt is. Elment, és lehetett tudni, hogy vissza fog jönni, de nem tudtuk mikor (1-6 év között bármi lehetett). Addig B főnököt nevezte ki főnöket, azzal, hogy ő azért folyamatosan figyel a szeme sarkából és fontos döntéseket (pl. kirúgás) nem lehet nélküle hozni. Amikor elment B főnök átvette a céget. Nem is nagyon foglalkoztunk egymással, csináltam a dolgomat. Néha persze kötöszködött egy sort, és próbált alázni, de ezek általában nem sikerültek. De mindenképpen ott tett nekem keresztbe, ahol tudott. Legszívesebb kirúgatott volna, de ezt A főnök nem engedte (volna) neki, meg igazából szükség is volt rám. De a lényeg, hogy utált engem, én is őt, én ezt igyekeztem kulturáltan kezelni, ő nem mindig. Volt, hogy egy-egy témában direkt A főnök beavatkozását kértem (és kaptam meg), ilyenkor mindig láthatóan kiborult, hogy ennyire jó vagyok A főnöknél. Ő ugyanis azt gondolta, hogy bármit megtehet velem, és ilyenkor mindig kiderült, hogy nem. Ilyenkor utána jó ideig mindig kicsit mértéktartóbb volt. Volt, hogy nyíltan megmondtam neki, hogy akkor most felhívom A főnököt, és ilyenkor visszavett az arcból.

Szóval nehezen telt az idő, de alapvetően megvoltam, igyekeztem magam távol tartani B főnöktől. Viszont egyszer az egyik projektre nem tudtunk cégként szerződni, hanem egyes szakértőket akarták leszerződni. Így lett velem, és az lett a deal, hogy annyival csökkentik a fizetésemet, amennyit ott kapok, és akkor végülis a pénzemnél vagyok. Abba ne menjünk bele, hogy egy mennyire korrekt, (szerintem sem az), de így alakult. A probléma akkor kezdődött, és akkor kezdtem intenzíven állást keresni, amikor a projektnek vége lett, és nem emelték vissza a fizetésemet.. Tehát kb a korábbi fizetésem feléért dolgozhattam. B főnök ettől boldog volt, végre keresztbe tehetett nekem, A főnök pedig túl nagyvonalú ember, hogy ilyesmivel foglalkozzon...

Amikor visszatért A főnök, leültem vele, és elmeséltem neki ezt az egészet. Elmondtam őszintén, hogy állást keresek, ha nem változnak a feltételek. Megértette, sőt fel is ajánlotta, hogy ha valahova segít, ha odaszól, akkor szóljak megteszi, de cserébe azt kéri, hogy ha szükség van rám, akkor segítsem ki a tudásommal. Emellett megígérte, hogy változni fognak a dolgok, és higgyem el jobb lesz, de egy kis idő, mire a saját embereit (akiket B porba taposott) újra motiválni tudja. Ez alapvetően rendben is volt, korrekt figura, hittem neki. Valóban szép lassan változások voltak, kezdtem újra jobban érezni magam. A fizetésemet, átmenetileg megoldottam, hogy szakértőként leszerződtem egy projektre, amit kényelmesen meg tudtam csinálni, így a pénzemnél voltam. Ez persze baromira zavarta B-t (valahogy megtudta), de amikor megkérdeztem tőle, hogy ennyiért ugye nem gondolja, hogy az éjszakáimmal is elszámolok (tényleg esténként csináltam otthon), akkor néma csönd lett a témában. De ennek a projektnek is vége lett. Itt ültem le újra A főnökkel, és mondtam neki, hogy ennyiért vagy maradok félállásban (és tényleg annyit is leszek bent) és mellette projekteket vállalok (amire aktuálisan volt is több megkeresésem), Erre azt mondta, hogy szüksége van rám, és megegyeztünk, hogy mennyi az ára annak, hogy teljes állásban maradjak. Megígérte, hogy ezt 3 hónap múlva tudja nekem adni. Szóval komoly ígéretem van a fizetésemelésre... Igaz azóta már eltelt legalább 5 hónap és még mindig semmi. Amikor szólok neki, ígéri, hogy intézi... De nem az én stílusom a nyakára járni, de most ez fog következni...

Viszont most lehet, kezdődik a jóvilág, most B főnök húz el hosszabb időre külföldre... 

Szóval itt tartunk most. Emellett, vagy ennek ellenére továbbra is keresem az új lehetőségeket, igaz már nem olyan intenzíven. Nem érdemes görcsölni. Ha van egy jó lehetőség, jelentkezem, de nem tolom annyira. Elengedtem, és hiszek abban, hogy a dolgok akkor történnek meg, amikor nem akarjuk görcsösen...

Ha van megosztásra érdemes történeted a munkaerőpiacról, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre! Természetesen anoním módon kerül fel a blogra.