Sokszor gondolkodtam már azon, hogy jó-e ha haverkodunk, barátkozunk a munkahelyünkön. A helyzet adja magát, mert elég sok időt töltünk a munkahelyünkön, és jobb esetben elég hasonló érdeklődésű emberekkel dolgozunk együtt. De ha érdeklődés nem is azonos, rengeteg közös élmény és probléma van. 

Nálunk a cégnél elindult egy ilyen haveri körös dolog, engem is hívnak a többiek, de csak óvatosan veszek ebben részt. Azt látom ugyanis, hogy akik valóban összejárnak, és kialakul valamiféle kapcsolat, a munkában már nem feltétlenül tudnak olyan tárgyilagosak és profik lenni, mint kellene. A másikkal már sokkal elnézőbbek. Aztán ha probléma van, akkor meg ott a nehéz helyzet, hogy mit csináljak, nem akarom megsérteni, mert együtt partyzunk, de mégsem jó amit csinál.

Továbbá azt látom, hogy a többi kolléga aki kimarad ebből, az is kicsit ferdén nézi az ilyesmit. Érzi, hogy kimarad valamiből, aminek rossz üzenete lehet felé. A főnökség is kicsit kettős ezügyben, mert persze örül, hogy kialakul valamiféle csapat, ugyanakkor látják ők is, hogy utána már nem megy olyan könnyen a barátok között a számonkérés, együttmunka. 

Ez különösen veszélyes lehet abban a helyzetben, amikor a barátok közül az egyik főnöke lesz a másiknak. Hogyan lehet ezt a helyzetet jól kezelni? Egy kolléganőmön látom, hogy meglehetősen magányos, ezért próbál mindenkivel barátkozni, ami jól is megy neki, mert tényleg jó kis társaság alakult ki körülötte, ugyanakkor vezetői ambíciói is vannak.

A probléma egy különösen kényes fajtája, amikor túlmegyünk a barátkozáson és -- ideális esetben férfi és nő között -- több lesz belőle, legyen az akár ágyba bújás, akár komolyabb kapcsolat. Egyszer voltam ilyen helyzetben, ahol ágybabújás volt (senki nem tudott róla rajtunk kívül), és nagyjából abban az időszakban én lettem bizonyos dolgokban a főnöke. Nem alakult úgy az élet, nem is akartuk, hogy komolyabb kapcsolat legyen belőle, de így is nagyon nehezen kezeltem a dolgot. Aztán megfelelő bizalommal és intelligenciával mindketten jól kezeltük a helyzetet. Mindezt azért is írtam le, mert a kollegina már nem dolgozik nálunk...

Mit gondoltok erről, hogyan lehet jól kezelni az ilyen helyzeteket? Partyzzunk együtt kollégákkal?

Írd meg a történeted: ujallastakarok.blog@gmail.com