Voltam már jó néhány állásinterjún, ezek egy részét itt a blogon is feldolgoztam, de természetesen nem mindet. Viszont elég sok interjún voltam ahhoz, hogy meg tudjam különböztetni a női és férfi állásinterjúztatókat. Tudjuk, hogy a férfiak és a nők másképp működnek, és nincs egy másként interjúhelyzetben sem. Az alábbiakban szigorúan az saját tapasztalataimat írom le, és távol áll tőlem mindenféle általánosítás.

Én férfi vagyok, tehát ebből a szemszögből közelítek, de ha valakinek van kedve írja meg a női perspektívát, nagyon érdekelne!

• Férfi interjúztatók sokkal inkább a szakmai tartalomra mennek, kevésbé érdeklik őket a külsőségek. Őket ész érvekkel lehet meggyőzni, és racionális dolgokat kérdeznek. Sokkal inkább lényegre törőek. Viszont ha azt érzik, hogy valamiben több/jobb vagy náluk akkor onnantól kezdve nem leszel jó nála.
• A férifak azt nézik, hogy mi az amit tudsz, mennyire adod elő jól magad, a nők sokkal inkább a lehetőséget keresik benned. A cégnél mit tudsz elérni, mire számíthatunk tőled később. A nők szerintem nem az instant azonnal embert, hanem a lehetőséget keresik benned! Kicsit másképp nemcsak a szakmai tudást, hanem akár a viselkedésedet, vagy azt, hogyan tudsz esetleg beszélni, prezentálni, váratlan kérdésekre reagálni. 
• Nőket a szakmai dolgok mellett más dolgok is érdeklik, sokkal inkább egészében nézik az embert. Persze beszélhetünk szimpátiáról, és antipátiáról is, ami jelentősen felül tudja írni a fókuszált szakmai tartalmat. Viszont, ha kifogsz egy igazán kemény nőt, akkor sokkal inkább meg tud szorongatni, mint bármelyik férfi, pont a fentebb felsoroltak miatt.
• A férfiak hidegebb racionalitása mellett a nőket irracionális, érzelmi dolgokkal is lehet befolyásolni. Ha mesélsz kicsit a családodról stb, ilyemire gondolok.
• A nők sokkal inkább igénylik a folyamatos szemkontaktust. A férfiak is, de ott szerintem ez kevésbé kritikus. 

Én eddig mindig azokban az interjúkban teljesítettem a legjobban -- és hívtak következő körre -- amikor női interjúztató volt. Erre példák itt és itt, illetve nem mehetek el szó nélkül a legutóbbi, végülis sikeres interjú mellett sem.  Nálam tehát ez úgy tűnik jobban működik. Mondjuk én általában jól és könnyen szót értek a nőkkel. 

Az már csak teljesen szubjektív dolog, hogy azt látom, és ezt a környezetem is mindig mondja, hogy a 40-50-es ötvenes nőknek kifejezetten bejövök, mint férfi, erre már interjúszituációban is volt célzás, de erről ezen a blogon nem írok.

A bejegyzésnek nem volt célja, semmiféle általánosítás, vagy előítéletek táplálása, ezért ha valaki ezt érti, előre elnézést kértek érte. Lehet egyetérteni, vagy nem egyetérteni, mindezt a kommentablakban tehetitek meg!

Ha valakinek van más jellegű tapasztalata, vagy akár nőként, akár a másik oldal nevében szívesen írna, várom szeretettel: ujallastakarok.blog@gmail.com