Jó fél évvel ezelőtt jelentkeztem egy értékesítői/területi képviselői álláshirdetésre. Bár nem értek, sem az értékesítéshez, sem ahhoz a témához, amit képviselni kell, de nagyon érdekelt a dolog. A termék/szolgáltatás különösen érdekel, és szerettem volna magam kipróbálni ilyen pozícióban is. Tehát a szakmai tudás nem volt meg, de az ágazatban elég komoly tapasztalatom van, és jó a kapcsolatrendszerem. Ez B2B értékesítés, teát az adott szervezetek vezetőinek kell eladni/terméktámogatni.
Megírtam hát egy jó motivációs levelet, és én voltam a legjobban meglepődve, amikor 2-3 napra rá fel is hívtak és behívtak állásinterjúra. Meglepően jól sikerült a beszélgetés. Az adott terület vezetője és egy HR-es volt jelen, mindketten nők. Elmondták, hogy látják nincs tapasztalatom ezen a területen, de a kapcsolataim értékesek lehetnek és tetszik nekik a hozzáállásom. Az értékesítési tapasztalat hiánya nem probléma, mert úgyis mindenki értékesítési tréninggel kezd náluk.
Tényleg nagyon érdekel a dolog, és elmondtam milyen kapcsolataim vannak. Szerintem a főnökasszonynak mint pasi is bejöttem, de ezt ugye sosem fogom megtudni :-) . Láttam, nem hiszik el, és kértek referenciaszemélyeket. Ők lepődtek meg a legjobban, amikor mondtam nekik két olyan nevet, amire nem számítottak... Mindkét személlyel van olyan jó kapcsolatom, hogy megadhattam őket, de utólag engedélyt kértem tőlük és mondták, hogy persze, semmi gond.
Pár napon belül jött a telefon, hogy várnak második körre. Az időpont azonos volt, tehát azonos nap, azonos időpontjára mentem a következő héten. Meglepő volt, hogy ugyanaz a két személy vett részt a beszélgetésen. Kaptam egy elég aljas próbafeladatot: kezembe nyomtak egy könyvet, hogy adjam el nekik. El is kezdtünk játszani, talán nem is ment jól. Egy dolog maradt ki: az értékesítő legfontosabb feladat a háttértudás, ami az adott termékről, a piacról és a másik fél igényeiről, elvárásairól szól, sőt egyáltalán arról, hogy mi mindenre tudja használni az adott terméket. Ezt nem mondták el, azt mondták rögtönözzek. Rögtönöztem, de kiderült, hogy ez csak félig volt így, mert ők pontosan megfogalmazták, mi az elvárásuk a termékkel és mire tudnák használni, de ezt nem mondták el nekem. Egy valódi értékesítési folyamatban ezt általában tudjuk, sőt amit ők mondtak (a végén elmondták, és rá kellett volna jönnöm) nem is volt életszerű, nekem mégis ki kellett volna találnom... Nem éreztem korrektnek a dolog, de legalább kiderült, hogy nemcsak mondtam, hanem tényleg nem értek az értékesítéshez.
Természetesen nem mehettem tovább következő körre, de erről kb. két hónap múlva kaptam egy telefonhívást. Mondjuk legalább visszajeleztek. Csak azt nem értem, miért nyomták a szöveget, hogy nem gond, ha nem értek hozzá, mert úgyis mindenkit tréningeznek...
Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!
