Az én jelenlegi munkahelyem egy sajátos szervezet. Az akadémiai és a business világ között van valahol, bár inkább közelebb az akadémiai világhoz. Ez azért probléma, mert amikor jelentkezem egy-egy állásra, akkor a piaci szférában mindig azt kapom, hogy nincs elég piaci tapasztalatom, akadémiai jellegű állásnál pedig azt kapom, hogy nem vagyok eléggé tudós. Szóval izgalmas dolog ez, ezt a részét szeretem is, de kényelmetlen ha az ember állást akar váltani. A napokban találtam rá erre a cikkre, és ez inspirált abban, hogy én is végig, illetve tovább gondoljam ezt a vonalat. 

Valóban arról van szó, hogy az akadémiai világban számos olyan tapasztalatot, képességet szerez az ember, ami a piaci világban is rendkívül hasznos, csak máshogy hívják, másra használják. Ezzel pedig a piaci világ nem igazán tud mit kezdeni, pedig ha adnának egy esélyt ennek, akkor szerintem hosszútávon jól járnának vele. Most magamból kiindulva, végiggondoltam, hogy egy akadémiai világból érkező jelölt, milyen tapasztalatokkal és skillek-kel rendelkezhet, ami a piac számára is hasznos lehet:

• Jól tud írni, sok esetben nemcsak magyar nyelven. Az akadémiai világban elvárás a publikációk "termelése", amihez szükséges: jól ki tudja magát fejezni, lényegre tud fókuszálni, és egy témáról tud szisztematikusan végiggondoltam írni.
• Jól tud előadni, szintén nem feltétlenül csak magyar nyelven. De legalábbis gyakran ad elő, tehát egy idő után komoly gyakorlatot szerez ebben.
• Mivel megszokta, hogy gyakran oktat és prezentál, nagyon különböző hallgatóságnak, ezért megszokta, hogy ugyanazt a témát más-más szinten is és cizelláltságban elő tudja adni (akár szóban, akár írásban). Ez szerintem jó sales-es képesség.
• Projektmenedzsment: a kutatási projektek nagy része mindenféle pályázati forrásból érkezik, kőkemény költségvetéssel, határidőkkel, számos partnerrel, és mindenféle speciális igényekkel. Ez miben különbözik egy piaci jellegű projekttől?
• Ehhez kapcsolódik, hogy ideális esetben jól kiismeri magát a pályázatok világában, ami szintén nagyon fontos tudás lehet. Megtanulta, hogy melyik finanszírozási séma mit támogat, és mit nem, így jól össze tudja rakni, hogy a kívánt termékportfóliót hogyan lehet ügyesen többfelé eladni.
• Ezekhez kapcsolódóan megtanulta, hogy a határidők kemény dolgok.
• Jól kiismeri magát az ellenőrzések világában: pályázatok minden esetben komoly ellenőrzésekkel járnak, ahol mindenféle dokumentációt be kell mutatni, alá kell támasztani a költéseket stb.
• Csapatmunka: megszokta, hogy nem egyedül dolgozik, sőt sokszor számos olyan kollégával, akivel nincsenek egy épületben, egy országban és nem azonos az anyanyelvük. Úgy gondolom ez sincs máshogy egy multinál.
• Az akadémiai szféra a legtöbb esetben nem a legjobban felszerelt infrastruktúrával rendelkezik, de nemzetközi projektek esetében azonos az elvárás, mint a vezető nyugati intézményeknél. Tehát aki az akadémiai szférában dolgozik megtanulta kihozni a maximálisat a rendelkezésre álló erőforrásokból (beleértve az emberi erőforrásokat is). Itt nincs minden folyamat aprólékosan kitalálva, mint sok nagy cégnél, sokszor nekünk magunknak kell kitaposni az új utakat.
• Még nem említettem az egyik legfontosabbat, ez pedig a multitasking: egyszerre több projekten dolgozni, mellette még esetleg oktatni is igazán komoly kihívás, ami komoly idő és energia gazdálkodást és szervezést jelent.

Mindezt azért írtam le, mert sokan az akadémiai világra, mint valami világtól elzárt elefántcsonttoronyra gondolnak, ahonnan biztosan nem jön használható ember. Arra szerettem volna rávilágítani, hogy a szakmai tudás mellett, számos olyan képességet ki lehet tanulni az akadémiai világban, amely jól hasznosítható a piaci világban is. Sőt vannak olyan dolgok, amit itt jobban megtanul az ember, mint máshol.

Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!