Ismét egy saját történetet szeretnék Veletek megosztani. Jónéhány hónapja jelentkeztem egy álláshirdetésre, amit az egyik nagy állásportálon találtam. Fejvadász cég hirdette, de az elvárásaiknak teljes mértékben megfeleltem és az állás is egész izgalmasnak tűnt. Szóval egy hétköznap késő este elküldtem a kért anyagokat. Valószínűleg a fejvadász is azt gondolta, hogy eléggé megfelelek a pozíciónak, mert már másnap reggel hívott, hogy mielőbb kellene találkoznunk, és 2 napon belülre meg is beszéltünk egy interjút.
Időre odamentem a megadott hatalmas irodaházba, és időben el is kezdődött az interjú. Elmondta az interjúztató, hogy neki 45 perce van rám. Angolul kezdtünk beszélni, ettől én nem ijedtem meg, majd egy idő után mondta, hogy látja rendben van az angolom, folytassuk magyarul. Elég alaposan végigkérdezte a CV-met, látszott, hogy valóban érdeklem. A CV után még folytattuk a beszélgetést az állásról, elvárásrokról és természetesen a tudásomról és a tapasztalataimról. Egy olyan interjúztató volt, aki a szakmával is képben volt, így értette amit mondok és jókat is kérdezett. A beszélgetés a megadott időkeret majdnem kétszereséig tartott, már kint várakozott a következő alany. Úgy értékeltem jól sikerült a beszélgetés. Ezt az is alátámasztotta, hogy 1 héten belül hívott, hogy a megbízó cég -- ami a területen egy elég jó nevű nemzetközi háttérrel bíró vállalat -- illetékes szervezeti egységének vezetőjével is kellene találkoznom. Elég furcsa időpontot mondott, ami nem volt rugalmas, de megoldottam.
Érzésem szerint a második kör is jól alakult. A potenciális főnökömmel és a fejvadásszal beszélgettünk. Kérdezett, kérdeztek, válaszoltam, de a főnök vezette a beszélgetést, a fejvadász inkább csak megfigyelt. Egy idő után azt mondta, hogy én nem is a meghirdetett pozícióra lennék jó, akarnak keresni egy magasabb pozícióra embert, és én inkább oda felelnék meg a tapasztalatom és a tudásom alapján. Ezt az állást még nem hirdették meg, de ha tényleg megfelelek, akkor ez nem gond, mert akkor ki sem írják, megegyezünk és rendben van. Az konkrét állásról azonban nem tudtam meg semmit (nekem az eredetileg meghirdetett is tetszett Viszont erről ő nem dönthet, a főnökének, a cég magyarországi igazgatójának kellene bemutatkoznom, és ő előre jól meggyőzi. Ennyiben maradtunk.
1-2 hét múlva csörög a telefonom, megvan az időpont a főnöknél. A fejvadász ezúttal nem lesz ott. Odamentem, megismerkedtünk, bemutatkoztam, ahogy annak rendje és módja. Azt kérte, hogy mesélek magamról, miért jelentkeztem, miért szeretnék váltani, és mi mindennel foglalkoztam. A kérdésre válaszoltam, gyakorlatilag erről szól az egész beszélgetés, hogy faggatott és válaszoltam. Ezzel nincs baj, egy állásinterjú erről szól. A végén kérdezték, hogy nekem van-e kérdésem. Megkérdeztem, hogy akkor mi is ez a konkrét állás, amiről beszélgetünk, erre megkaptam a választ, tényleg egy szakmailag vonzó pozícióról volt szó. Azt ígérték, hogy a cégen belül mindenféle átszervezések vannak, így 2-3 hét múlva tudnak nekem visszajelezni.
Várakozással telt ez az időszak, tényleg reménykedtem, hogy megfeleltem és tudunk továbblépni. Ehhez képest felhívott a fejvadász a megígért időben, hogy sajnos nem kívánnak velem dolgozni. Nem is kérdeztem tovább, ő mondta, hogy azért mert túl sokat beszéltem az interjún és túldomináltam a beszélgetést? Mi van? Kérdeztek, válaszoltam. Mi volt ezzel a gond? A mai napig nem értem a dolgot. Hogyan kellene viselkedni egy állásinterjún? 2-3 szavas válaszokat kellene adnom? Nem az a jó, ha kerek egész mondatokban és összefüggésében tudok beszélni egy egy témáról? Azóta is sokat gondolkozom ezen, hogyan kell viselkedni egy interjún? Egyébként is hogyan lehet egy állásinterjút túldominálni, amikor nem én vagyok kérdező helyzetben?
Ha pedig egyszerűen nem tetszettem (előfordulhat), akkor nem kell mindenféle ilyen dolgokat mondani...
Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!