Már írtam arról, miért nem szeretem a jelenlegi munkahelyemet és arról, hogy miért szeretnék új helyen, új dolgokkal foglalkozni.  Mint a blogomon is olvasható, nehéz dolog az állásváltás. Sokszor azonban megkapom azt, hogy miért nem foglalkozom azzal, amit igazán szeretek, és akkor nem lenne ilyen problémám. Ez azonban egy összetett probléma. 

Alapvetően érdekel, és szeretem azt, ami a szakmám, hiszen ezért választottam. Az egy másik kérdés, hogy a jelenlegi munkahelyemen kicsit belefásultam, de amit tudok azt elég sok helyen tudnám jól kamatoztatni. Az egy másik kérdés, hogy nem nagyon kellek máshova... Szóval ha kicsit mozgalmasabb lenne az élet, kicsit nagyobb szerencsém lenne a munkaerőpiacon, akkor ezzel nem is lenne gond, simán meg tudnám csinálni, hogy 3-5-7 évente váltok és akkor mindig megvan a motiváció, mindig megvan az újdonság varázsa, mind szakmailag, mind szervezeti szempontból. De ez sajnos nincs így. Néha eljátszom a gondolattal, hogy lehet, hagyni kellene ezt az egészet és valami egész mással foglalkozni, ami tényleg igazán érdekel, ami a hobbim... 

Vannak erre kiváló példák, ismert emberek között is, meg ha körülnézünk a saját ismeretségi körünkben is. Én ismerek olyan meglehetősen jól fizetett banki szakembert, aki megcsömörlött és elment lakberendezőnek. Azóta imádja és boldog, igaz nem keres annyit, de azt csinálja amivel igazán meg tudja magán valósítani. Ismerek olyan orvost, aki éttermet nyitott, és azzal boldog, pedig előtte sok-sok évig praktizált és szintén szerette. Ehhez persze kell egy stabil háttér, illetve az a vakmerőség, vagányság, ami nem biztos, hogy bennem megvan.

Két olyan dolog van, amivel nagyon szeretnék foglalkozni. Igazából egy a másodikban azért nem vagyok biztos. Ez pedig az autók. Imádom az autókat, Aki ismer tudja, róla, hogy élek-halok az autókért. Legszívesebben azzal tölteném a napjaimat, hogy veterán autókat újítok fel. Ezt jelenleg két dolog miatt nem tudom megtenni, bár mindkettő változhat még a jövőben. Nem értek igazán hozzá (alapvetően elméleti szinten tudok sok mindent az autókról, de ez egy gyakorlati tudomány), másrészt pedig nincs meg hozzá a tőke háttér. Az egyik, hogy ez alsó hangon sok-sok millióval kezdődik, de azt sem látom, hogyan élnék meg ebből. Komolyan morfondírozok azon, hogy el kellene kezdeni kicsiben és hátha. Venni egy öreg autót szép lassan felújítani és meglátom mi lesz vele. Ha mást nem, legalább jól szórakoztam vele. 

A másik még inkább álom kategória. Szeretnék egy kis panziót vezetni valahol a Balaton-felvidéken. Ehhez még kevésbé értek, továbbá tudom, hogy a vendéglátásban nincs megállás, amit nem biztos, hogy szeretnék. Szóval ez maradjon meg csak álomnak.

Ki merne belevágni abba, amit igazán szeret? Ha tudtok ilyen történetet osszuk meg, hátha bátorítólag hat ez másokra is!