A nőknél a gyermekvállalás és a karrier mindig is egy komoly kérdés volt, ami minden nőt izgat és minden irányban komoly tétje is van. Nem is erről szeretnék most írni, hanem ennek a férfi vetületéről. Mert erről nem beszél senki, de ez a férfiaknál is kérdés, és természetesen a gyermeknek ott is van hatása a karrierre, csak másként és természetesen nem olyan direkt módon. Mint talán már kiderült, én is pasi vagyok és van gyerekem, tehát talán hitelesen tudok erről beszélni. Nagyon fontos, hogy senkit nem szeretnék a gyermekvállalásról lebeszélni, csodálatos dolog, én is imádom, és egyáltalán nem bántam meg (pedig viszonylag sokára adtam be a derekamat), hogy született egy gyerekünk. Szóval ha valaki gyereket szeretne, hajrá, tényleg az egyik legcsodálatosabb dolog az életben.

Én szubjektíven arról fogok írni, hogy én az karrieremre, anyagi hátterünkre, milyen hatással volt/van a gyerek. Azt mindenki tudja, hogy egy gyerekre minden pénzt el lehet költeni. Az otthon maradó anya jövedelme csökken, tehát előáll egy olyan helyzet a család költségvetésben, hogy a bevételek jelentősen csökkennek a kiadások pedig jelentősen növekedni. Ez kicsit fel tudja borítani az ember biztonságérzetét, de ez kezelhető.

Ami engem leginkább zavar, és nemcsak a munkával kapcsolatban az az idő. Korábban rendszeresen úgy dolgoztam, hogy a főállásom mellett mindig volt valami mellékes, amivel jellemzően esténként eltöltöttem néhány órát. Ez úgy kell érteni, hogy hazamentem, vacsora, kis családi élet, majd mondjuk kilenctől tizenegyig-éjfélig dolgoztam egy héten 1-3 napon, tehát teljesen kezelhető mértékű volt a dolog. No ez az, amire mostmár nincs lehetőség. Ha hazamegyek, akkor már esélyem sincs arra, hogy bármivel foglalkozzak, ami nem otthoni dolog (elég rendesen besegítek az otthoni dolgokba), nemhogy esténként pár órát dolgozzak az egyébként jól jövedelmező munkákon. Mire pedig a gyermek elalszik olyan szinten elfáradok, hogy esély sincs arra, hogy rendesen oda tudjak figyelni bármire. Arról nem is beszélve, hogy az éjszakai alvások sincsenek rendben, tehát olyan krónikus fáradtságban szenvedek, hogy általában a nap végére állva el tudnék aludni. Tudom, túl sok az alvásigényem.

Így aztán ezek a plusz munkák szépen elkoptak. Én sem vállalok ilyeneket, ennél fogva már az újabbakkal meg sem keresnek, miközben a munkahelyemen is eléggé kiszúrtak velem fizetésügyileg. 

Hasonló, bár kicsit más a helyzet egyik ismerősömmel, aki egy multinál dolgozik, de bent a cégnél a napi ügyek mellett esélye sincs elmélyülni olyan dolgokban, ami szükséges a munkájához, ezeket este szokta megtenni, amikor a felesége már elaludt. Nekik néhány hete született gyerekük, és pont erről panaszkodik ő is, pedig ő elmondása szerint közel sem segít be annyit otthon, mint én. 

Aztán van ennek a dolognak továbbgyűrűzése is. A munkám során évente többször kell külföldre utaznom több napra. Mióta van gyerekünk, ezt én is nehezen teszem meg (szívesebben vagyok otthon a családommal), de nem is nagyon kivitelezhető, mert a feleségem meg azt mondja (én pedig teljesen megértem) hogy egyedül nem bír mindent megcsinálni, különösen, hogy éjszaka neki kell inkább felkelnie, tehát kipihenni sem tudja magát. Tehát ezek az előmenetel szempontjából fontos külföldi utak is szépen elmaradoznak. Arról már nem is merek álmodni, hogy több hétre kimenni, pedig volt egy ilyen lehetőség, amiből sokat profitálhattam volna, de egyszerűen nem tudtuk, és őszintén szólva nem is akartuk megoldani...

Aztán ott van a betegség... Ma már nem egyértelmű, hogy az anya maradjon otthon ha beteg a gyerek. Nálunk a gyerek bölcsis, anyuka részállásban visszament dolgozni. Én is be szoktam vállalni, hogy otthon maradok, de volt olyan, hogy rendkívül komoly áldozatokat követelt a szervezés, hogy mindkettőnk halaszthatatlan programját úgy szervezzük, hogy közben valaki otthon is tudjon maradni. 

Voltam már olyan állásinterjún, ahol rákérdeztek a gyerekre, és amikor elmondtam, hogy van és mekkora, akkor azért férfi létemre én is komoly rossz pontokat gyűjtöttem (ez mondjuk a nők esetén is rendkívül gáz, de erről majd máskor).

Szóval nem panaszkodni akarok, csak egy kicsit megmutatni, hogy a férfiaknak is törést jelenthet a karrierjéban a gyerek, még ha nagyságrendekkel kisebbet is, mint a nők esetében. 

Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!