Ismét egy saját történetet szeretnék Veletek megosztani. Jónéhány hónapja jelentkeztem egy álláshirdetésre, amit az egyik nagy állásportálon találtam. Fejvadász cég hirdette, de az elvárásaiknak teljes mértékben megfeleltem és az állás is egész izgalmasnak tűnt. Szóval egy hétköznap késő este elküldtem a kért anyagokat. Valószínűleg a fejvadász is azt gondolta, hogy eléggé megfelelek a pozíciónak, mert már másnap reggel hívott, hogy mielőbb kellene találkoznunk, és 2 napon belülre meg is beszéltünk egy interjút.

Időre odamentem a megadott hatalmas irodaházba, és időben el is kezdődött az interjú. Elmondta az interjúztató, hogy neki 45 perce van rám. Angolul kezdtünk beszélni, ettől én nem ijedtem meg, majd egy idő után mondta, hogy látja rendben van az angolom, folytassuk magyarul. Elég alaposan végigkérdezte a CV-met, látszott, hogy valóban érdeklem. A CV után még folytattuk a beszélgetést az állásról, elvárásrokról és természetesen a tudásomról és a tapasztalataimról. Egy olyan interjúztató volt, aki a szakmával is képben volt, így értette amit mondok és jókat is kérdezett. A beszélgetés a megadott időkeret majdnem kétszereséig tartott, már kint várakozott a következő alany. Úgy értékeltem jól sikerült a beszélgetés. Ezt az is alátámasztotta, hogy 1 héten belül hívott, hogy a megbízó cég -- ami a területen egy elég jó nevű nemzetközi háttérrel bíró vállalat --  illetékes szervezeti egységének vezetőjével is kellene találkoznom. Elég furcsa időpontot mondott, ami nem volt rugalmas, de megoldottam.

Érzésem szerint a második kör is jól alakult. A potenciális főnökömmel és a fejvadásszal beszélgettünk. Kérdezett, kérdeztek, válaszoltam, de a főnök vezette a beszélgetést, a fejvadász inkább csak megfigyelt. Egy idő után azt mondta, hogy én nem is a meghirdetett pozícióra lennék jó, akarnak keresni egy magasabb pozícióra embert, és én inkább oda felelnék meg a tapasztalatom és a tudásom alapján. Ezt az állást még nem hirdették meg, de ha tényleg megfelelek, akkor ez nem gond, mert akkor ki sem írják, megegyezünk és rendben van. Az konkrét állásról azonban nem tudtam meg semmit (nekem az eredetileg meghirdetett is tetszett Viszont erről ő nem dönthet, a főnökének, a cég magyarországi igazgatójának kellene bemutatkoznom, és ő előre jól meggyőzi. Ennyiben maradtunk.

1-2 hét múlva csörög a telefonom, megvan az időpont a főnöknél. A fejvadász ezúttal nem lesz ott. Odamentem, megismerkedtünk, bemutatkoztam, ahogy annak rendje és módja. Azt kérte, hogy mesélek magamról, miért jelentkeztem, miért szeretnék váltani, és mi mindennel foglalkoztam. A kérdésre válaszoltam, gyakorlatilag erről szól az egész beszélgetés, hogy faggatott és válaszoltam. Ezzel nincs baj, egy állásinterjú erről szól. A végén kérdezték, hogy nekem van-e kérdésem. Megkérdeztem, hogy akkor mi is ez a konkrét állás, amiről beszélgetünk, erre megkaptam a választ, tényleg egy szakmailag vonzó pozícióról volt szó. Azt ígérték, hogy a cégen belül mindenféle átszervezések vannak, így 2-3 hét múlva tudnak nekem visszajelezni.

Várakozással telt ez az időszak, tényleg reménykedtem, hogy megfeleltem és tudunk továbblépni. Ehhez képest felhívott a fejvadász a megígért időben, hogy sajnos nem kívánnak velem dolgozni. Nem is kérdeztem tovább, ő mondta, hogy azért mert túl sokat beszéltem az interjún és túldomináltam a beszélgetést? Mi van? Kérdeztek, válaszoltam. Mi volt ezzel a gond? A mai napig nem értem a dolgot. Hogyan kellene viselkedni egy állásinterjún? 2-3 szavas válaszokat kellene adnom? Nem az a jó, ha kerek egész mondatokban és összefüggésében tudok beszélni egy egy témáról? Azóta is sokat gondolkozom ezen, hogyan kell viselkedni egy interjún? Egyébként is hogyan lehet egy állásinterjút túldominálni, amikor nem én vagyok kérdező helyzetben?

Ha pedig egyszerűen nem tetszettem (előfordulhat), akkor nem kell mindenféle ilyen dolgokat mondani... 

Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!

Még tavalyelőtt nyáron történt az, hogy már akkor is intenzíven kerestem állást, és az egyik ismerősöm átküldött nekem egy e-mail címet, hogy küldjek oda egy CV-t, mert keresnek embert. Az e-mail második fele egy elég jó nevű nemzetközi nagyvállalat volt, szóval gondoltam miért nem. Kérdeztem, hogy mégis milyen állás, de annyit mondott, hogy nem tudja pontosan, de látta valahol a céges intraneten a hirdetést, de már nem érhető el, csak az e-mail címet tudja (mert éppen a közvetlen főnökéé), de úgy emlékszik, hogy én megfelelek a kiírásnak. Elküldtem hát a CV-t.

Viszonylag gyorsan pár nap múlva hívtak is, és elmentem az állásinterjúra. Már a bejutás sem volt könnyű, mert a portás minden adatomat elkérte, és a kezembe nyomott egy szabályzatot, hogy a vállalat területén milyen szabályok vannak. Ezt nyilvántartásba vette és elmondta, hogy ha legközelebb jövök, akkor már nem fogok ilyet kapni.

Majd kezdődött az interjú. Leült velem szemben kb. személy, az adott szervezeti egység vezetője egy kollégája (aki mellé kerestek embert) és két HR-es. Elkezdtünk beszélgetni, és nem mondtak semmit az adott pozícióról, mert azt feltételezték (teljesen jogosan), hogy én tudom mire jelentkeztem. Rendkívül kellemetlen volt. Aki javasolta, hogy jelentkezzek pedig kérte, hogy ne hivatkozzak rá, mert nem kell, hogy tudják, ismerjük egymást. Szóval rá sem hivatkozhattam, sőt arra sem, hogy valaki javasolta, hogy küldjem be, mert megkérdezik, hogy ki volt.

Szép lassan rájöttek, hogy nem nagyon vagyok képben, és lassan elmondták, miről is van szó. Rövidesen kiderül, hogy a végzettségem alapján valóban meg is felelek a munkának, és őket nem zavarja, hogy nincs tapasztalatom a területen, mert könnyen bele lehet tanulni, amúgy is nagyrészt rutinmunka, és kapcsolattartásról van szó. Szép lassan kiderült mi is lenne a feladat, és ahogy egyre többet tudtam meg róla, egyre inkább biztos volt, hogy én ezt nem akarom csinálni. Itt még nagyon az álláskeresési folyamat elején voltam, szóval azt gondoltam, nem gond, majd jón más helyette. Szóval egyre érdekesebb hangulata kezdett lenni a beszélgetésnek. Ők viszont egyre inkább rám voltak kattanva, közben pedig a főnök elmondta, hogy tudnom kell, itt nem lesz lehetőségem arra, hogy kreatívkodjak (nem tudom ezt miért mondta), mert ez nem arról szól. De közben folyamatosan mondta, hogy jól lennék a céghez, bele fogok tanulni, és jó lesz... Igaz soha nem tudnék 2-3 napnál hosszabban szabadságra menni (még nyáron sem)... 

Ezután a HR-es hölgy, aki egy 50 körül nem szimpatikus nő volt elkezdett mindenféle idióta kérdéseket feltenni. Elég jól ismerem már a HR-esek kérdéseit, de ilyenekkel sehol máshol nem találkoztam... Válaszoltam neki 2-3 mondatban, majd megkérdezte, hogy csak ennyi? Miért nem beszélek többet? Mondtam, hogy szerintem erre ennyi volt a válasz, de ha ez kevés akkor sem tudok többet mondani. Majd megkérdezte, hogy a jutattási csomagról mondjon-e pár szót. Igen, ez érdekelt, hogyne érdekelt volna. Erre közölte, hogy erről nem is tud most beszélni, már erről már csak a második körben beszélnek, ha továbbjutok (akkor miért dobja fel? És miért is nem lehet erről első körben beszélni? Ez elég fontos, nem?). Itt lett nagyjából vége a beszélgetésnek.

A főnök kísért ki, és közben azt mondta, hogy látja, hogy nem teljesen fekszik nekem ez a munka, amit megért, de kéri, hogy pár napon belül jelezzek neki vissza, mert ha nem érdekel ne húzzuk egymás idejét (teljesen igaza van). Ebben maradtunk.

Akkor még bíztam abban, hogy lesz más lehetőség, bár sosem tudom meg, hogy felvettek volna-e. Írtam neki erről egy levelet, amire válaszolt is, köszönte az információt. Így nem kerültem oda dolgozni.

A történetnek nincs tanulsága, vagy csattanója. Csak talán annyi, hogy akkor érdemes jelentkezni, ha tudjuk is mire jelentkezünk...

Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!

Írtam korábban, hogy jó ideje eldöntöttem, állást kell változtatnom. Tudom, hogy ez nem könnyű, különösen a mai gazdasági és munkaerőpiaci helyzetben. De ugyanakkor meg azt látom, hogy a környezetemben csomó embernek -- legyen az kolléga, haver, stb - egészen lazán és könnyedén mennek ezek a dolgok. Sőt vannak emberek, akik 2-3 évente állást váltanak, és akár akkor is felmondanak, ha még nincs másik, de nem érzik jól magukat ott, ahol vannak. Lehet, én vagyok túl kocka és túl merev, de én már jó ideje nem érzem jól magam a jelenlegi munkahelyemen. Azok a kollégák akikkel jó haverok voltak szépen elszivárognak (igen, lett új állásuk, vagy belevágtak az ismeretlenbe), szóval már az emberi kapcsolatok sem igazán tartanak vissza, hogy maradjak.

Őrülten szeretnék váltani és valamiért nem akar sikerülni. Számtalan állásinterjún voltam, szóltam az összes ismerősömnek, akiről esetleg úgy gondoltam, hogy segíthet, és azoknak is, akik nem. Küldöm a CV-ket folyamatosan, egy profi HR-es coach átnézte segített rendbe tenni (utána tényleg jobb lett a visszahívási arány, tehát jó tanácsokkal látott el). Tehát mindent megteszek, ami a nagy könyvben meg van írva. Még elmarad a siker... Több olyan eset volt (ezekről mindegyikről fogok írni külön-külön is), amikor az utolsó pillanatban történik valami és a már majdnem sikerből kudarc lesz. Tudom, hogy nem szabad semmit sem túl görcsösen, és az utóbbi időben már lazábban is kezelem, mint korábban, de mégsem...

A lelkiállapotomat jól mutatja, hogy a múlt héten mikor az egyik kollégám (akivel egyébként elég jó viszonyba vagyok, munkaidőn kívül is) bejelentette nekem, hogy van új állása és felmondott itt, akkor nagyon rosszul érezem magam. Nem azért mert irigy lennék, tudtam, hogy keres és szurkoltam is neki. Örültem neki, de ugyanakkor azonnal ott volt a másik fele, hogy nekem miért nem sikerül...

Mit tegyek? Mit csinálok rosszul? Másoknak ez sokkal könnyebben megy. Oké, lehet, hogy ez csak a látszat, nem tudom. 

Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!

Szolgálati közlemény következik:

Ha van érdekes, izgalmas, tanulságos, vicces stb. történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, akkor örülnék ha megírnád nekem a ujallastakarok.blog@ gmail PONT com címre. Szeretném ha ezen a blogon az én történeteim mellett (amiből azért van bőven, csak még nem írtam meg mindet) mások történetei is megjelenhetnének itt.

A diszkréció természetes, szóval senkinek a nevét nem írom ki, ha csak nem kéri azt külön. Köszönöm!

Sokszor lehet arról olvasni, hallani, hogy egy állásra jelentkezéskor mi mindenre kell odafigyelni, hogyan írjunk jó CV-t, hogyan viselkedjünk állásinterjún stb. Ezekből sok esetben lehet hasznos tanácsokat gyűjteni, de azért némi gyakorlattal és józan ésszel jól lehet kezelni ezeket a helyzeteket. De nincs ezzel baj, legyenek ilyen tanácsok, én is tanultam már belőlük. 

Nekem ezzel kapcsolatban sokkal inkább az a kérdésem, hogy a másik oldal nem szokott hasonló jótanácsokat kapni? Ott is elférne, mert azért sok helyen lenne mit javítani. Szóval összeszedtem azt a 12 tanácsot, amit így a túloldalról szeretnék eljuttatni az Igen Tisztelt HR-eseknek, Állásinterjúztatóknak.

1. A kiírt álláshirdetés legyen elég specifikus. Derüljön ki belőle mit várnak, milyen feladatok járnak a pozícióval stb és különösen az, hogy milyen szintű embert keresnek (junior, senior, szakértő, gyakornok).
2. A kiírt álláshirdetés és az elvárások -- és természetesen a hozzáállás -- emellett azért legyen elég nyitott és rugalmas a jelentkezőre vonatkozóan. Nem feltétlenül csak azok a meghatározott végzettségek mellett tudja valaki azt a feladatot jól ellátni.Tehát ha valakiben látjuk a fantáziát, de nem rendelkezik valamivel abból amit elvárunk még lehet kiváló munkatárs az adott pozícióban (az informatika világából tudnék mesélni leginkább). Tehát a végzettség a fontos, vagy a feladattal kapcsolatos tudás, tapasztalat és rátermettség. Ez érdemes még az álláshirdetés kiírása előtt tisztázni.
3. Ha valaki beküld egy jelentkezést, kapjon egy visszajelzést arról, hogy beérkezett. Ez lehet egy automatikus email is. Nem kell vele foglalkozni, de azért ad egy visszajelzést, hogy a jelentkezésem beérkezett és nem kallódott el a levegőben. Így tudom, hogy ha nem hívsz fel, akkor azért van, mert nem érdekellek, nem azért mert nem kaptad meg.
4. Mielőtt kapcsolatba lépsz a jelentkezővel olvasd el a beküldött anyagát. Ha elvárjátok a szakmai önéletrajzot esetleg a motivációs levelet, akkor a jelentkező is elvárja hogy olvassátok el.
5. Aki az CV-je alapján nem felel meg (túl kevés, túl sok stb.), és nincs rá remény hogy a jövőben lehet közös jövő (nem feltétlenül erre az állásra, hanem akár másra a későbbiekben is), akkor ne húzzuk egymás idejét. (valamelyik nap felhívtak egy cégtől ahova jelentkeztem és megkérdezték, hogy megszereztem-e már a diplomát. Kiderült, hogy gyakornokot keresnek, de akkor ez miért nem derült ki a hirdetésből és miért is hívott fel?). 
6. Interjú időpont egyeztetéskor érdemes figyelembe venni, hogy az illető sok esetben dolgozik, nem tud mindig rendelkezésre állni, még akkor is ha állást keres (van munkahelye és főnöke). Tehát 1 napon belül nem biztos, hogy el tud menni interjúra délelőtt 11-re. Vagy ajánlj neki 2 időpontot, abból már tud válogatni, vagy ne 1-2 nappal előtte hívd fel!
7. Interjún legyél pontos, lehetőleg ne késs! Nemcsak a Te időd drága, a jelentkezőé is. Ha már eldöntötted, hogy nem érdekel a jelentkező, akkor ne húzd az idejét, köszönjetek el. Minek hitegetni a másikat?
8. Mutatkozzunk be egymásnak! Az interjún bemutatkozást vársz, de Te is mondj néhány mondatot a cégről és a pozícióról. Nyilván a jelentkező olvasta a hirdetést, és a legtöbb esetben utána is nézett a cégnek. De néhány mondat arról, mivel foglalkozik a cég, és mi lenne az új munkatárs feladata nagyon hasznos tud lenni. 
9. Azért tegyél fel kérdést, mert érdekel a válasz. Ha előírt protokoll, de láthatóan nem érdekel, akkor ismét csak húzzuk idejét. Ha nem érdekel a válasz, nincs időd meghallgatni ne kérdezz!
10. Az interjú idején a jelentkezővel foglalkozz, lehetőleg ne mással. Neked hogy esne, ha a jelentkező interjú közben felvenné a telefonját? Figyeljetek egymásra, és legyél nyitott a másik ember iránt. azért vagytok ott! 
11. Mondd el mi a következő lépés. Mikor várható döntés a továbbiakról, mikor jelzel vissza, akkor is ha ő kiesett a kiválasztási folyamatból.
12. Visszajelzés! Mindenképpen jelezz vissza, akkor is ha nemleges a válasz. Ez lehet akár egy 1 soros email, ami nem kerül semmibe, de azért adjuk meg egymásnak a tiszteletet.   

+1. Ha valaki nem az első körben esett ki, esetleg úgy gondolod, hogy érdemel annyit, akkor esetleg lehet mondani egy rövid indoklást miért esett ki. De ha ez láthatóan nem igaz, akkor inkább ne mondj semmit!

Szóljatok hozzá bátran, érdekel a véleményetek!

Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!

Egy egészen friss történetet szeretnék most leírni. Jelentkeztem egy állásra, amit az egyik vezető állásportálon hirdettek meg. Szakmailag érdekesnek tűnt, az elvárásoknak úgy éreztem megfelelek (mert nem pályázok számolatlanul mindenhova). Pár napon belül felhívtak, hogy köszönik a jelentkezést, szeretnének egy interjút készíteni velem, de az első szűrés telefonos interjú keretében zajlana (ez önmagában megér egy misét, majd írok is róla). Egyeztettünk időpontot. 

A telefonos interjú a szokásos forgatókönyv szerint zajlott, beszélnem kellett a tapasztalataimról, mivel foglalkoztam, miért akarok váltani stb. Ezeket megbeszéltük. Aztán sor került arra, hogy ez az állás pontosan miről is szól. Figyeltem, sőt még kérdeztem is, és tényleg tetszett. Azt mondta az interjúztató, hogy úgy érzi nekem egy kicsit visszalépés lenne, de mondtam, hogy ez nekem nem probléma, sőt mindenképpen váltani szeretnék azért is jelentkeztem. Tehát nekem ez belefér. Kérdezték a fizetési igényemet, elmondtam, és érzésem szerintem a meghirdetett pozícióhoz még kicsit alul is áraztam magam (ezt egy szektorban jártas menedzser meg is erősítette). Ezt nyugtázta és ígérte, hogy fog keresni 3-4 napon belül, és úgy éreztem szinte biztos bent vagyok a másik körben.

Ehhez képest 3 héttel később csörög a telefonom, hogy köszönik nem szeretnének továbbvinni a második körbe. Ezt ideáig még értem, de itt jött az indoklás, ami nem fér a fejembe. Úgy érzik, hogy túlképzett vagyok erre a pozícióra, és hogy túl sok lennék erre az állásra. Ebben az az szép, hogy elmondtam, ez nekem nem probléma, akkor is érdekel a dolog. Viszont ha így látja, akkor már csak két kérdés merül fel bennem:

• Miért nem úgy írja ki a hirdetést, hogy kiderüljön, ez egy junior pozíció (ezt a telefon visszahívásban mondták nekem)?
• A beküldött CV-m alapján miért nem szűrt ki azonnal, minek húztuk egymás idejét a telefoninterjúval? Az interjúban nem sok újdonságot mondtam ahhoz képest.

Nyilván én vagyok rosszul bekötve, de nem igazán értem ezt. Ha nem kellek, megértem, de akkor nem kell ilyen fal indokokat mondani. Nem tetszettem, nem megyek tovább a második körbe és köszönöm ennyi...

Egy lebutított önéletrajzzal vajon jobb eredményt értem volna el? Bár nem biztos, hogy mindenáron jobb eredményt akartam volna elérni ezen az interjún... Nem feltétlenül vállalnék be egy junior állást, de még az is lehet...

Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!

Felmerülhet a kérdés, hogy miért akarok (új) állást, amikor van állásom. A kérdés teljesen jogos, a válasz pedig összetett.

• A jelenlegi munkahelyemen több, mint 8 éve dolgozom. Ez már elég sok idő ahhoz, hogy kicsit belefásuljak. Érzem, hogy tovább kell lépnem és környezetváltozásra van szükségem. Meg különben is, azt mondják a HR tanácsadók, hogy 5-7 évente váltani KELL! (és milyen igazuk van).
• Elég régóta dolgozom itt. Sokat tanultam, sokat fejlődtem, de úgyérzem elértem azt a maximumot amit személyes fejlődésből és fizetésből itt ki lehet hozni (ez utóbbi kifejezetten nem magas). Nekem fontos, hogy mindig tanuljak, fejlődjek, és ehhez kell most a környezetváltozás.
• Kapcsolódik az előző ponthoz, hogy szeretnék mást csinálni. Több mint 8 éve azonos témákon dolgozom, nagyjából azonos - hazai és nemzetközi - emberekkel beszélgetek ugyanazokról a témákról. Ezekben a témákban nekem ennyi volt, szeretnék mással foglalkozni, más környezetbe. Szükséges van az újra, az stimulál.
• Elég sok tapasztalatot szereztem itt különböző dolgokban, olyan témákban is, amit csak a szakmámban nem szerezhettem volna meg. Ez nagyon jó, de ezeket szeretném más területen is kamatoztatni.
• Itt a vezetőség hozzáállása miatt nem kereshetek többet, mint amennyit ők megálmodtak nekem. Még akkor sem, ha az a megálmodás sok-sok évvel és projekttel ezelőtt volt. Azt látom, hogy hasonló szinten máshol sokkal többet kereshetnék. És én többet akarok keresni!
• Az itteni motivációs rendszer (hiánya) nem ösztönöz fejlődésre, többletteljesítményre. Ez pedig zavar. Én szívesen dolgozom többet, ha van értelme. És szeretném ha lenne!
• Szeretnék új embereket megismerni.
• +1 Több nemzetközi együttműködésben dolgoztam, de szívesen kipróbálnám magam igazi nemzetközi környezetben. 
   

Szóval nagyjából ezek azok a dolgok, amit miatt szeretném lecserélni a meglévő már kicsit unalmas és nem is jól fizető állásomat. Erről az izgalmas kalandról fogok majd mesélni ezen blogon. 

Amikor közel két éve eldöntöttem, hogy komolyan elkezdek új állás után nézni, akkor egyszer csak szembejött egy lehetőség, ami igyekeztem is meglovagolni. Egy ismerősöm küldött egy e-mail címet és annyit, hogy olyan szaktudású embert keresnek mint én, küldjek egy CV-t. Bár nem sikerült semmi többet megtudni, gondoltam azért megpróbálom, mit veszíthetek? Elküldtem hát a CV-met. Pár nap múlva csörgött a telefonom, hogy emiatt az állás miatt hívnak. Én elküldtem X-nek, de nem ő hívott, mert mint kiderült ő is csak közvetített (ráadásul nem is ismertem, mert az e-mailcímből nem derült ki a neve), szóval nem volt könnyű, de azonosítottuk a dolgot. 

Szóval megbeszéltünk egy időpontot, amit nem volt könnyű, de megoldottam. A cím, amit kaptam tömegközlekedéssel megközelíthetetlen volt, így taxiba ültem. A taxi egy ipartelep sarkán tett le, valóban a világ végén. Bementem, megkérdeztem, megmutatták melyik épületbe kell mennem. Egy 2-3 szintes, nem túl sok ablakkal rendelkező irodaépület volt. Felmentem a megfelelő emeletre és látom, hogy az ajtón kb. 15 cégnév szerepel a felsőoktatási kutatón át az építőipari és projektmenedzsment cégeken át közbeszerezési tanácsadóig vagy rendezvény-szervezőig. Volt itt minden...

Bementem, egy nagy helyiségbe jutottam, ahol elszórtan voltak íróasztalok, szekrények stb, tehát valóban elég szedett-vedettnek nézett ki a dolog, mint ahogy az ajtón is látszott. Mondtam, hogy melyik céghez jöttem (nevet nem kaptam, kit kell keresni), leültettek, nincs még itt az ember. Leültem, ültem ott kb 10 percet és addig megfigyelhettem, hogy tényleg elég széles a spektrum, nagyjából minden profilt 1-3 ember vihetett érzésem szerint, de szerintem átfedések is lehetettek.

Megérkezett az emberem, vagyis kettő. Volt egy fiatal srác, mint kiderült mellé keresnek embert, mert ő nem bírja, és a főnök, aki gondolom a birodalom feje. Bementünk egy zárt helyiségbe, ahol elmondták, hogy a fiatal srác mellé (kora alapján pályakezdőnek tűnt) vagy inkább alá keresnek egy embert. Kérdezgettek, letesztelték a szakmai tudásomat, majd amikor egy-egy kérdésre elég komolyan válaszoltam (elég alaposan ismertem a témát) akkor azért elkerekedett a szemük. Ismét megerősítést nyert, hogy nekem a fiatal srác beosztottjaként kellene dolgoznom. Szóval az egész helyzet olyan furcsán groteszk volt. De megállapította a nagyfőnök, hogy én jó lennék nekik, sőt még munkákat is tudnék hozni, mert jó a kapcsolatrendszerem. 

Szóba került a pénz. Mennyit akarok keresni. Mondtam egy összeget, ami nem számít különösebben magasnak, de ez volt az a küszöbérték, amiért eljönnék. Itt elkerekedtek a szemek... A főnök válasza: "... ööö... van olyan, aki ennyit keres nálunk...". Itt meg is fagyott a levegő, és majd kikísértek, ígérve, hogy majd keresnek, mert várhatóak olyan munkák, ahol számítanának a tapasztalatomra... Azóta is keresnek, gondolhatjátok...

Olyan furcsa volt az egész, de amikor beléptem már tudtam, hogy nem ez az én helyem, de ha már ottvoltam, akkor játsszuk végig. Kár volt az időért, de ez sajnos mindig utólag tudja meg az ember...

Hazafelé sétáltam egy jó 40-50 percet a legközelebbi tömegközlekedésig, és már akkor pontosan tudtam, hogy nem fogjuk egymást keresni...

Sziasztok!

Jó ideje állást szeretnék váltani. Jelenleg van állásom, de újat szeretnék (erről később, hogy miért). Van egy, a munkaerőpiacon közepesen értéktelen társadalomtudományi diplomám és elég komoly tapasztalatom jó elég változatos területeken és még jól is beszélek angolul. Szóval akár még jó is lehetne a munkaerő-piaci helyzetem, de nem az.

Közel két éve döntöttem el, hogy lépni szeretnék és elkezdtem intenzíven nézni a lehetőségeket, szólni az ismerősöknek, stb, szóval mindent. Voltam jónéhány interjún magyar és angol nyelven, személyesen és telefonon...De valahogy a siker eddig elkerült. Nem tudom mit nem csinálok jól. De ez mindegy is, ez a blog nem erről fog szólni. A tapasztalataimat fogom elmesélni. Sok érdekes, groteszk és abszurd tapasztalatom van álláskeresésről, és mér összegyűlt annyi, hogy ha már nincs új állásom, legalább mások is elolvashassák, esetleg jót nevethessenek rajta (olyan is lesz). Röviden ennyi.

Ha Neked is van hasonló történeted, bátran írd meg az oldalt látható címre, és szívesen megjelenítem. Örülnék, ha nemcsak az én történeteim lennének itt, tanuljunk egymástól! Kommentelni ér, sőt...!