Amikor közel két éve eldöntöttem, hogy komolyan elkezdek új állás után nézni, akkor egyszer csak szembejött egy lehetőség, ami igyekeztem is meglovagolni. Egy ismerősöm küldött egy e-mail címet és annyit, hogy olyan szaktudású embert keresnek mint én, küldjek egy CV-t. Bár nem sikerült semmi többet megtudni, gondoltam azért megpróbálom, mit veszíthetek? Elküldtem hát a CV-met. Pár nap múlva csörgött a telefonom, hogy emiatt az állás miatt hívnak. Én elküldtem X-nek, de nem ő hívott, mert mint kiderült ő is csak közvetített (ráadásul nem is ismertem, mert az e-mailcímből nem derült ki a neve), szóval nem volt könnyű, de azonosítottuk a dolgot.
Szóval megbeszéltünk egy időpontot, amit nem volt könnyű, de megoldottam. A cím, amit kaptam tömegközlekedéssel megközelíthetetlen volt, így taxiba ültem. A taxi egy ipartelep sarkán tett le, valóban a világ végén. Bementem, megkérdeztem, megmutatták melyik épületbe kell mennem. Egy 2-3 szintes, nem túl sok ablakkal rendelkező irodaépület volt. Felmentem a megfelelő emeletre és látom, hogy az ajtón kb. 15 cégnév szerepel a felsőoktatási kutatón át az építőipari és projektmenedzsment cégeken át közbeszerezési tanácsadóig vagy rendezvény-szervezőig. Volt itt minden...
Bementem, egy nagy helyiségbe jutottam, ahol elszórtan voltak íróasztalok, szekrények stb, tehát valóban elég szedett-vedettnek nézett ki a dolog, mint ahogy az ajtón is látszott. Mondtam, hogy melyik céghez jöttem (nevet nem kaptam, kit kell keresni), leültettek, nincs még itt az ember. Leültem, ültem ott kb 10 percet és addig megfigyelhettem, hogy tényleg elég széles a spektrum, nagyjából minden profilt 1-3 ember vihetett érzésem szerint, de szerintem átfedések is lehetettek.
Megérkezett az emberem, vagyis kettő. Volt egy fiatal srác, mint kiderült mellé keresnek embert, mert ő nem bírja, és a főnök, aki gondolom a birodalom feje. Bementünk egy zárt helyiségbe, ahol elmondták, hogy a fiatal srác mellé (kora alapján pályakezdőnek tűnt) vagy inkább alá keresnek egy embert. Kérdezgettek, letesztelték a szakmai tudásomat, majd amikor egy-egy kérdésre elég komolyan válaszoltam (elég alaposan ismertem a témát) akkor azért elkerekedett a szemük. Ismét megerősítést nyert, hogy nekem a fiatal srác beosztottjaként kellene dolgoznom. Szóval az egész helyzet olyan furcsán groteszk volt. De megállapította a nagyfőnök, hogy én jó lennék nekik, sőt még munkákat is tudnék hozni, mert jó a kapcsolatrendszerem.
Szóba került a pénz. Mennyit akarok keresni. Mondtam egy összeget, ami nem számít különösebben magasnak, de ez volt az a küszöbérték, amiért eljönnék. Itt elkerekedtek a szemek... A főnök válasza: "... ööö... van olyan, aki ennyit keres nálunk...". Itt meg is fagyott a levegő, és majd kikísértek, ígérve, hogy majd keresnek, mert várhatóak olyan munkák, ahol számítanának a tapasztalatomra... Azóta is keresnek, gondolhatjátok...
Olyan furcsa volt az egész, de amikor beléptem már tudtam, hogy nem ez az én helyem, de ha már ottvoltam, akkor játsszuk végig. Kár volt az időért, de ez sajnos mindig utólag tudja meg az ember...
Hazafelé sétáltam egy jó 40-50 percet a legközelebbi tömegközlekedésig, és már akkor pontosan tudtam, hogy nem fogjuk egymást keresni...
