Többen kérdezték tőlem (innen a blogról is, meg személyes ismerőseim közül is), hogy állok hozzá jelenleg az álláskereséshez. Korábban írtam a várható helyzetemről, és tárgyalás és a várakozásaim meghozták a gyümölcsüket (vagy hogy kell ezt mondani?). Most már tehát van egy rendesebb főnököm, rendes fizetésem, és úgy izgalmas dolgokkal is foglalkozhatok. Sőt abban is megegyeztünk, hogy ha nem szenved hiányt a normál munkám, akkor nem érdekli ha mást is csinálok (ezt a korábbi posztban említett B főnök kifejezetten nehezményezte). Ezen felül a csapat egy részét, akikkel gond volt le is cserélte.
Szóval most az van, hogy sokkal jobb a hangulatom, és nemcsak az enyém, hanem az egész cégben. Ennek ellenére nem adtam fel az álláskeresést, hiszek abban, hogy tudok magamnak ennél jobb állást kapni, akár külföldön is. De már nem görcsölök ezen. Továbbra is figyelem a hirdetéseket, akiknek szóltam korábban tudják, hogy ha szembejön egy jó lehetőség, akkor nem fogok nemet mondani, de már nem akarok mindenáron váltani. Eddig bármire váltottam volna, most már csak minőségi váltás érdekel, de az továbbra is nagyon.
Továbbá nagyon izgatja a fantáziámat még mindig, hogy milyen lehet az élet egy multinál...
Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!