A múltkor írtam arról, hogy végre voltam egy olyan állásinterjún, ami rendben volt, jól éreztem magam, és várom a visszajelzést. A visszajelzés kicsit késve, de megérkezett. Engem választottak, szeretnék ha bemennék megbeszélni a továbbiakat. Gondolkodási időt kértem, mert időközben rendeződött a helyzetem a munkahelyemen. Az itt megpályázott állás pedig nem rossz, de összehasonlítva azzal, amit most csinálhatok és fejlődhetek ahhoz képest nem érzem előrelépésének, arról nem is beszélve, hogy a most kialakított szabadabb életemet, amikor bátran tudok maszekolni, nembiztos, hogy feladnám. Továbbá mivel a főnököm ilyen korrekt volt velem, nem lenne fair lépni. Szóval nagyon jól esett, hogy végre valahol látják bennem a fantáziát, de most, nekem kellett visszalépnem. Ha a megadott időben visszajeleznek, gond nélkül igent mondtam volna. 

Kértem egy kis gondolkodási időt, és visszahívtam őket. Elmondta, hogy most már nem aktuális, elköteleződtem. Elmondtam, hogy nekem is nagyon szimpatikusak voltak, vártam is a visszajelzést, de mivel nem érkezett lépnem kellett, bár szívesen dolgoztam volna náluk. Elfogadták, megértették, sőt elnézést is kértek a késői visszajelzésért, ez is korrekt beszélgetés volt. 

Eztán vett a telefonbeszélgetés egy érdekes fordulatot. Elmondták, hogy látják az erősségeimet, és annak ellenére, hogy nem fogok náluk dolgozni, ha van rá lehetőség akkor esetenként szívesen dolgoznának velem. Elhangzott a kérdés, hogy számlaképes vagyok-e. Ezt megválaszoltam a megfelelő válasszal (természetesen igen) és megígérték, hogy rendben, akkor majd keresünk.

Azt hiszem a legjobbat hoztam ki ebből a szituációból. :-)

 

Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!