Az most következő írás egy vendégposzt, tehát nem saját írás. A szerző kérte, hogy ne jelenjen meg a neve, ennek természetesen eleget is teszek. Olvassátok, sok-sok tanulságos dolgot tartalmaz! Ha van hasonló történeted, írásod, küldd az ujallastakarok.blog@gmail.com címre!

Első körben rögzíteni kell, hogy ugyan úgy, ahogyan a dolgozó előzetesen válogat, hogy egyáltalán hova adja be a jelentkezését, mert sokféle cég van, úgy a dogozók között is sok a különbség. Felvételiző szempontjából azért megmagyarázhatatlan sok jelenség, amit interjú alatt tapasztal, mert ő magából indul ki, a felvételiztető pedig a lehetséges felhozatalból. Persze ezzel nagy újságot nem mondtam, de egészen más ezt tudni, mint logikus összefüggést, és megtapasztalni, mint gyakorlatot. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi lecsúszott diplomás, és tanulatlan jó képességű ember keres munkát lapátos dolgozóként.

Én csak kétkezi dolgozók válogatásáról tudok beszélni, ami sok tekintetben eltér a vezető posztokra, vagy kvalifikációt igénylő beosztásokra való alkalmazott keresésétől.

- Minél képzetlenebb valaki, általában annál okosabbnak képzeli magát. Vannak ugyan értelmes melósok, de nem abból van több.

- Nem szabad feltételezésekből kiindulni, mert az katasztrófa. Ha egy sötét jelentkezőt szofisztikáltan szólítasz meg, akkor gúnyolódásnak veszi, fordítva pedig lekezelésnek. Legjobb egy-két lényegtelen kérdés, mert a válaszban benne lesz a stílus, az meg már maga az ember.

- A jelentkező vagy dolgozni akar, vagy lopni/lógni. Van azonban egy köztes állapot is, amit úgy lehetne leírni, hogy buta, de szorgalmas. Nem sok ilyenre van szükség, hacsak nem akar az ember egész nap a testi épségére vigyázni, de az ilyenek fején szeget lehet egyengetni. Ritkán becsülik meg őket, ezért kiteszik a lelküket ha lehetőséget kapnak. Jók a tapasztalataim.

- Praktikus lazának, jókedvűnek mutatkozni. Ha a dolgozó nem érzi magát kivégzőosztag előtt, akkor többet beszél, jobban meg lehet ismerni, és hát épp ez a cél. Neki persze - mint a posztodban írtad - az lenne az érdeke, hogy minél kevesebbet beszéljen, de ő ugye az asztal másik oldalán helyezkedik el.

- Praktikus az asztal is. Egy ember felsőtesttartásából úgy is látszik, hogy hogyan ül. Ha úgy tudja, hogy nem látszik, hogy éppen kinyújtott lábbal terpeszkedik, vagy magaalá húzott lábakkal feszeng, akkor a számára kényelmesebb pózt választja, ami a helyzet ismeretében sokat elárul a személyiségéről.

- Vannak „furfangos” felvételizők. Ők a „nagyon okos” kategóriába tartoznak. Szerencsére csak a kocsmakategóriás versenyzők között kimagaslóak. Ha azt akarjuk tudni, hogy hol lakik, akkor azt kell kérdezni, hogy mikor indul a busza. Ha az a kérdés, hogy hol dolgozott eddig, akkor azt úgy kell feltenni, hogy ismeri-e az előző munkahelyéről a Petykát, vagy akárkit, csak ragadványnév név legyen. Utána fel kell tenni egy egyértelmű kérdést, amire amúgy tudjuk a választ, és kiderül, hogy szereti-e takargatni a dolgait, vagy őszintén beszél.

- Fontos a dolgozó megjelenése. Itt most nem az öltözékére gondolok, mert az csak máz. Az arckifejezése a lényeg. A rendszeres érzelmek beleégnek az arcvonásokba. Mire valaki eléri a 30-at, már minden uralkodó érzése és gondolatköre kiolvasható az arcvonásaiból. Gondolom ezzel sem mondtam semmi újat, legfeljebb nem tulajdonítottál neki nagy jelentőséget.

- Ez ugyan a melósok válogatásánál nem játszik szerepet, és általában tagadják is, de mivel van főállásom, ahol vannak beosztottjaim, akiket ugyan általában nem én válogatok, azért mégiscsak megemlítem. Az írásminta sokmindent elárul. Persze most nem feltétlenül a grafológia egyébként vitatott tudományára gondolok, bár vannak jártas HR-esek, hanem egy alapszintű vizsgálatra. Amikor azt kérik, hogy a beadott anyagodat csak úgy kézzel egészítsd ki egy sorral, mert kell akárhova, akkor írásmintát vesznek tőled. Látható, hogy mennyire vagy feszült, és ahhoz képest mennyire tudsz uralkodni magadon. Az írásminta megmondja. A rendezettsége, az azonos betűk egymáshoz képesti hasonlósága, a szavak közötti távolság, az iskolai írásképhez képesti módosulás mértéke, stb. Nem kell jellemrajzot felállítani, de aki ura az élete eseményeinek, annak nem kuszálódik össze az írása, mert éppen feszült, legfeljebb általánosan változik. Az idegbetegek írásából lesz ilyenkor rendezetlen kaparás. Még valami. Nem az a lényeg, hogy el lehet-e olvasni, hanem hogy hogyan néz ki.

- Felvétel utánra egy tapasztalat. Ha a munkába állást követően az első két hétben van vele bármi, általa befolyásolható (nem családi probléma, vagy váratlan káresemény) probléma, azonnal ki kell rúgni. Ha nincs ráhatása a vele kapcsolatos problémára, akkor meg kell oldani. Nem mindegy, hogy a cégedről az a hír járja a munkavállalók világában, hogy egy kretén pióca vagy, vagy inkább az, hogy amíg a dolgozó tudja a helyét és a dolgát, addig a főnök tűzbe megy érte. Ez amúgy vonatkozhat az egyszerű munkahelyi vezetőkre is, mert azok sem tudják.
Ez egyébként komoly társadalomszervező jelenség. Ha bunkó vagy a melóssal, és nem veszed emberszámba, akkor összezárnak ellened. Ha emberséges vagy, de szigorú, akkor a dolgozók maguk közül zárják ki azt, aki nem hajlandó rendesen húzni. Persze az sem baj, ha a prémiumod mellett gondolsz a dolgozód családjának Karácsonyára, vagy fűtésszámlájára is.

Egyelőre ennyit tudtam összeszedni. Ez amúgy egy nagyon összetett tevékenység. Nem szabadna félvállról venni, vagy hülye szabályokat alkotni, azután mögéjük bújni. Sok értékes munkaerő van képzetlenül az utcán, míg mások a papírjukkal együtt is jobb lenne ha elkerülnék a tevékenységi területüket. Ezeknek a kiválogatása komoly tapasztalatot, szociológiai ismereteket, meg tudom is én még milyen képességeket igényel. Szóval a személyzetisek jelentős része alkalmatlanabb a munkakörére, mint azok, akiket felvételiztet.