Korábban már írtam róla, hogy mi a legfőbb motiváció, amiért új állást akarok. Ez volt a történet egyik fele. De van egy másik oldala is, nevezetesen az, mit az amit nem szeretek, sőt utálok a jelenlegi munkahelyemben. Amit ott leírtam, nem ismételném:

• Nincs motiváció. Nem keresek azért többet, mert többet, jobban jobb teljesítménnyel dolgozok. A főnökség megálmodta, hogy ki mennyit kereshet és bármit csinálsz, nem tudsz ezen túllépni.
• Szakmailag sincs előrelépés. Itt is áll a skatulyaelv. El lehet jutni egy szintig, de van egy plafon és nem engednek tovább. Inkább felvesznek rá új embert, de a meglévők közül biztosan nem cél, hogy kineveljék a szükséges képességeket és tapasztalatokat. Pedig a potenciál meglenne.
• Nem transzparens. Sem a fizetések, sem azok alakulása változása sem más. Nem arra gondolok, hogy nem tudom mennyit keresnek a többiek. Hanem arra, hogy nincs meghatározva, hogyan kereshetek többet.
• Elég aljas húzásokkal jelentősen csökkent a fizetésem az utóbbi időszakban, de érdemi indokot nem kaptam...
• A főnökség talicskán tolja haza a pénzt, de minden másra sajnálják. Mintha a saját pénzük lenne, pedig nem tulajdonosok...
• Vannak kedvencek és vannak mások. A kedvenceknek minden jár, a többieknek pedig sokszor az sem a munkájukhoz kell (pl. rendes számítógép). Ez természetesen erős klikkesedéssel jár, ami szintén nem jó.
• Több főnök van, és sokszor egymással sem értenek egyet. Ez addig nem is érdekelne, ameddig nem rajtunk, alkalmazottakon csattan.
• Elvárják, hogy többet, jobban dolgozz, de ez nem jár több fizetéssel sem. Ha sikerül valamennyi fizetésemelést elérni, akkor 5-6 évig tuti nincs továbblépés.
• Nem tartják tiszteletben a magánéletet. Nincs azzal baj, hogy estig kell dolgozni, de ha rendszeresen a munkaidő végén derül ki, hogy ott kell maradni, sokszor értelmetlenül. Ha programod van, az sem számít...
• Ha reggel munkaidő elején nem vagyok ott akkor hiszti van, de ha a munkaidő vége után haza akarok menni megint csak hiszti és beszólogatás van.
• A főnökség szereti azt hinni, hogy ez a világ legjobb munkahelye, és ezt gyakran érvként be is dobják: legyek nagyon hálás, hogy itt dolgozhatok.
• Nincs támogatás, csak elvárás, illetve kritika. Itt arra gondolok, hogy elmondják, miért rossz, amit csinálok (sokszor úgy is, hogy nem is látták, csak én csináltam, nyilván csak rossz lehet), de támogatás nincs, hogy legközelebb jobban csináljam. Nem mondják meg, hogyan kellene...
• Reggelente gyomorgörccsel járok dolgozni, és az utóbbi időben más bajaim is vannak. Lehet, hülyeség, de azt érzem, a szervezetem egyre inkább tiltatkozik, hogy ott kell lennem. hogy szóval már kezd az egészségem is rámenni...

Ez olvasva nem tűnik olyan rossznak, de mindennap benne élni, nagyon nem kellemes. Szóval ezek azok a dolgok, amelyek erősen hajtanak el a jelenlegi munkahelyemről.

Jó ideje szeretnék máshol dolgozni, de valamiért nem akar összejönni...

Ha van egy történeted a munkaerőpiacról álláskeresőként, amit szívesen megosztanál, írd meg nekem az ujallastakarok.blog@gmail.com címre. Diszkréció garantált!