Korábban írtam arról, hogy egy nagyon jó állásra kiválasztottak, aztán mégsem vettek fel. Ez a mai napig kicsit tüske bennem, de az a szép, hogy az állami szektorból is van hasonló élmények. Itt úgy indult a dolog, hogy van egy állami szervezet, akinek dolgoztunk. Tehát megrendelőink voltak, és én voltam annak a feladatnak a szakmai embere és a velük való kapcsolattartó is, tehát gyakorlatilag engem ismertek, és velem dolgoztak együtt. Ez az állami szervezet egyszer csak kapott egy nagyobb költségvetési pénzt, és néhány új feladatot. Itt jöttem be a képbe, megkerestek, hogy szeretnék, ha nekik dolgoznék főállásban. Mondtam, hogy nyitott vagyok, létezik olyan ajánlat, amiben meg tudunk egyezni. Elkezdtünk tárgyalni, kijelöltük a lehetséges területeket, beazonosítottuk, hogy a szervezetben melyik szervezeti egységben lenne a helyem stb. Ez így leírva nem tűnik hosszúnak, de ezek több héten átnyúló beszélgetés, egyeztetések voltak. Találkoztam is az egyik vezetővel, akinek úgy tűnt elég komoly szava van, szintén minden rendben volt. Még a pénzről való egyezkedés volt hátra, de mindketten optimistán álltunk a dologhoz. Itt pedig egyszer csak kitört a nyár, mindenki elment szabadságra, és leállt az élet.
A nyár vége felé felhívtak és közölték, hogy akármennyire szeretnék, nem tudnak felvenni, mert bár kaptak egy csomó pénzt, csak adminisztratív emberre van létszámkeret. Azt mondták, hogy úgy tűnik pár hónapon belül lesz változás és majd keresnek.
Kerestek is, többször voltam több alkalommal tárgyalni, megbeszélni, mindenféle szintű vezetőkkel. Ezzel elég sok időm el is ment, már kezdtem unni, amikor kaptam a telefont, hogy most tudnék azzal a vezetővel tárgyalni aki a végső döntést meghozza. Természetesen átalakítottam a programomat (egy nappal előtte szóltak), és amikor bementem, közölte vele a vezető, hogy ő nem ér rá, de van két kollégája, beszélgessek velük. Itt kicsit ismét elszakadt a cérna, de gondoltam ha már itt vagyok, akkor legyen.
Aztán meghallgattam a vitát köztük, hogy nem is tudják, hogy ez most végülis kell-e nekik, és egyáltalán azt sem tudják, hogy ki dönthet a dologban...
Utána még felhívott a kontakt emberem, aki eddig is próbálta egyengetni a dolgot, és elkezdte mondani, hogyan legyen tovább. Mondtam neki, hogy akkor hívjon, ha házon belül megegyeztek és tudok menni pénzről tárgyalni és szerződést aláírni...
Itt tartunk most. Őket pedig fenyegeti az, hogy egy fontos törvényi kötelezettségüknek nem tesznek eleget (sem belülről, sem úgy, hogy megrendelik, mint régebben), de ez láthatóan senkit nem zavar... Ja és már több mint egy éve tart a dolog.
